Outliers

Olvasom Gladwelltől az Outliers-t, tetszik. Rengeteget tanultunk belőle, hogy mi kell a sikerhez, és a mesterszintű tudáshoz, tehetség, lehetőség (véletlen?), és rengeteg gyakorlás, 10.000 óra, vagy 6-7 év, ami rengeteg, és ott lenni, vagy a legjobb pillanatban születni, ne legyen az ember se túl fiatal, se túl idős, hogy megragadhassa a kínálkozó alkalmat, mint pl az 1870-es gazdasági forradalom (USA, vasút, Wall street) idején a 35 körül születettek (Rockefeller, Carnegie, Gould, Morgan, akikből később a leggazdagabbak lettek, és az 1955 körül születettek, akik 1970-75 között már és még középiskolába és egyetemre jártak, mikor megjelentek az első időosztásos számítógépek (Gates, Allen, Ballmer, Jobs, Eric Schmidt), és valamilyen véletlen folytán hozzáfértek azokhoz a gépekhez, és kell hozzá rengeteg gyakorlás is, mint pl Mozart-nak, 21 éves volt mire komoly műveket alkotott, és a Beatles is túl volt már rengeteg egész estés hamburgi bárzenélésen, mire kiforrottak és kialakult a saját stílusuk, és természetesen kell valami szülői támogatás, aki ösztönöz a gyakorlásra (Polgár lányok), meg biztosítja az anyagi feltételeket, hogy ne kelljen házimunkát végezni másodállást vállalni, mert akkor nem jutna idő a gyakorlásra, a tízezer óra megszerzésére.

Döbbenek, hogy magas IQ-val, sokféle készséggel miért nem vagyok még világhírű mester. Mert mindig mindenbe belefogtam, de semmit nem gyakoroltam napi 8-10 órában, nem kötött le semmi annyira, hacsak nem a tetriszezés, de azzal nem igen lehet befutni. Most itt állok rengeteg elkezdett karrierrel, melyiket folytassam? Esztergáljak, sportoljak, programozzak, hangtechnikázzak vagy fotózzak?

Az egyetlen dolog, amiben megvan a 10000 óra, az a tanulás.