Gondoltam írok arról, milyen volt az első teljes nap az új munhahelyemen. Dejavu érzés. Jól írom? Lesek. A főnök rendelt egy pántos nadrágot nekem, bár egyáltalán nem biztos, hogy ott fogok dolgozni, és hogy fogok még valaha csavarhúzót dugni a zsebeimbe. Azaz villanyszerelni. Mert ez egy olyan igazi, K-Rautában is kapható csupazseb szerelőnadrág. Rendes tőle. Saját papucsot is kaptam, meg saját polcot a hűtőben, jogosítványt a kávéfőzőhöz, stb. Eléggé furcsa, hogy egész nap finnül kommunikálunk, de a programba, amit írok, még angolul teszem a kommentet. Hátha érti.
Mite múta? Tetszik. Ma megcsináltam első önálló létradiagramos programomat, egy füstelszívó rendszer vezérlését. Igaz nem Omron, hanem Siemes logikával dolgozunk, de a program hasonló. Aztán ott az F1, ha meg akarom nézni, mikor melyik lábat hogy kell bekötni, ha a kimeneten aktív jelet akarok. A letöltés, élesztés, vagy debugolás az majd érdekes lesz. Ha minden jól megy, nekem kell bekötni is, 60-80 vezeték, az épület minden sarkából. Mellettem a srác gombostű vékony pákával forraszt SMD alkatrészeket. Megint mások meg fűrésszel vágják a kábelt (10 kilogramm/méter), kalapáccsal hajlítják, és 4 békával emelik helyére az 1600 kilós kapcsolószekrényeket.
Sokféle a munka. Azon gondolkozom, jó lenne ezt csinálni telekom, minőségbiztosítás, auditlásá és management helyett. Igazából kell a pénz is (manágerként talán több jönne) de ez sokkal érdekesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése