Ma nagy szívfájdalommal jöttem el a délelőtti munkahelyről. Elkészült a PLC-s vezérlés, egy gépterem szellőztetését vezérli. Magam kötöttem be a vezetékeket, magam programoztam a PLC-t, és magam programoztam fel a motorokat vezérlő frekvenciaváltót (VFD drive). Még gyorsan módosítottam a beágyazott webszervert, kinyomtattam a dokumentációt, lefűztem, átadtam, betanítottam, és bágyadt képpel eljöttem. Kaptam egy ígéretet, hogy ha a ma kezdődő projektem véget ér, visszamehetek megint szerelni. Meglássuk. A munka jobb, mint az irodai tesztelés, programozók és managerek b*szogatása, de fele annyit fizet. Mi meg éhen halunk, ha nincs pénz. Vagy a gyerektartás, vagy a lakáshitel marad kifizetetlen.
Aztán délután elmentem a multihoz, találkoztam a scrum masterrel, a product ownerrel, megbeszéltük, hogy holnap reggel mit csinálunk, és telepofával mosolyogva jöttem haza, mert úgy néz ki hosszú hónapos álláskeresés után most már lesz igazi, hétésfélórás irodai, lesz laptop, lesz ingyen parkolókártyám, lesz mobil divájsz, csak aztán teljesíteni kell. Most belebújtam a szeleniumba, hogy mi az, mert valami olyat kell fejleszteni. Most meg megijedtem, hogy fogom-e tudni megtanulni. Fogok-e tudni beverekedni processzeket, dokumentációt, meg rendet oda, ahol agile fejlesztés folyik, ráadásul innovatívan. Ott meg zsenik vannak, akiket nem lehet megrendszabályozni. Naszóval estére eléggé elbiggyedtem megint. Tiszta bipolár.
Miért van minden munkahelyváltásnál ennyire elkenődve az ember?
A legjobb az, hogy most hirtelen kaptam 3 darab új céges email címet, és 3 cég ad gyorsan névjegykártyát, és tűzvédelmi oktatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése