A múlt héten programoztam mikrokontrolleres áramkört. Miután az ember megírja és lefordítja a programot, le kell tölteni, általában valami kis dobozkán keresztül, az áramköri lapra szerelt kis csatlakozókra kötött vezetéken. Beágyazott rendszernek hívjuk.
Mivel az áramköri lapot (nyák lap) el*szták, az IC programozáshoz használt lábait elfelejtették bekötni. A felületszerelt (smd) alkatrész parányi lábára kellett tűhegy vékonyságú pákával hajszálnyi vezetéket forrasztanom. 3 lábra 3 szálat. Mivel nem volt több színű vezeték, csak piros, ezért a vezetékek végére csomókat raktam, hogy megjelöljem, melyik vezeték melyik: nulla csomót az elsőre, egy csomót a másodikra, két csomót a harmadikra. (A nulla csomó megkötése kis fejtörést okozott.) Ezekre a vezetékekre csatlakoztattam a programozó áramkört.
Namost ez egy próbadarab volt, a csomókat is csak ideiglenesen tettem rá, hogy próbálkozás közben nehogy összekeverjem őket, és egész jól működött. Nem volt kavarodás. Ennek már egy hete.
Ma újra bent jártam az irodában, és az asztal, ahol dolgoztam, tele volt ugyanolyan áramkörökkel, amik programozásra vártak. De nem csak az áramkör, az IC lábaira forrasztott vezeték is pont ugyanolyan volt. Egy Mensa-gyanús srác forrasztotta, pontosan úgy, ahogy én csináltam a próba darabbal. És a 3 beforrasztott vezetékre ugyanúgy 0, 1, és 2 csomót tett, ahogy én. Úgy néz ki, azt az utasítást kaphatta a főnöktől, hogy másolja le a mintadarbot.
Hehe.
Így lettek a tesztelő csomóim kb 40 példányban sorozatgyártott áramkörök szabványos része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése