A gyermek ma felállt az etetőszék alsó visszintes rúdjára, és úgy kapaszkodott fel az asztalra. Még jó, hogy hátranéztem ételkészítésből, mert a következő jelenet, a zuhanás és a koppanás lett volna, még elképzelni is borzalmas. Rendszeresen kihúzogatja a fiókokat, mikor az egyik fiókba kapaszkodik, ráhúzza a másikat, és becsípi a kezét. Belekapaszkodik és húzza a konyhaasztalterítőt, vele együtt a virágot, meg a tányérokat, poharakat. És ha nem tetszik neki valami, rázza a fejét, vagy eldobja a földre, ha huncutkodik, és ránézünk, azt mondja nem!, és rázza a fejét. Ma bemászott a dohányzóasztal két lapja közé. (Érdekes, hogy így hívjuk, egyikünk sem dohányzik, akkor mire is tartjuk?)
Ma egy kellemes pillanatot is szerzett nekem, mikor a telefonomat megkaparintotta, jó 20 másodpercig játszott vele állva, mire rájött, hogy nem kapaszkodik, és akkor legugolt, és leült a földre. Többször megismételtük, stabilan áll 10-15 másodpercig, de a fényképezőgép objektívje ezt a képességét lerontja 2-3 másodpercre, amennyi idő alatt a párom nem tudott éleset állítani és exponálni.
Talán azért állt fel már 7 hónaposan, és csinál ilyen mászókás dolgokat, mert korababa, meg hogy nem eszik húst. (De ha így van, nekem is le kellene végre szoknom róla.) 2 kilóval könnyebb, mint a nála két hónappal fiatalabb ismerősünk, meg úgy 1-2 kilóval, mint a kortársai. Pedig hibátlannak tűnik: eszik, iszik, alszik, pelenkába csinál, mint bármelyik másik gyerek, sőt, ma még a babysitternek is énekelt. És pelenkázáskor kibírhatatlan hangosan kiabál és tilatkozik. Hogy miért, nem értem.
És ezzel le is lőttem a másik nagy újdonságot: ma először volt bébiszitterrel (párom barátnője) míg anyuka finnórára szaladt. R-t is szívesen látjuk csütörtökönként, ha el tud szabadulni a tébolydából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése