Van egy ismerõsünk, aki intenzív tanfolyamon tanul finnül, és elég jól halad, õ az aki a legtöbbet beszél már most a tanárral, segít a többieknek, és amúgy is elég vicces figura lehet ott, mert aktív, és szorgalmas. Õ mesélte, hogy a magyar szavakat és szólásokat egy-az-egyben fordítja finnre, így ha valaki ostoba, megkopogtatja a fejét, és mondja puu-pää, azaz fafej (mindkét szó nyelvrokon), meg azt, hogy kaulasoppa (nyakleves). Tetszik az ötlet, mármint azt, hogy a magyarban megszokott kifejezéseinket honosítsuk a finnben, ezzel alaposan összezavarva õket, mert nem úgy forog az agyuk. Sokszor azt sem értik, amit finnül mondok nekik...
Évekkel ezelõtt, mikor a finn kollegákról beszéltünk, de nem akartuk, hogy tudják, hogy róluk van szó, egyenesbe fordítottuk a nevüket magyarra, így lett egyikük Öböl Misi, másikuk Tófej Lali. Rengeteg ilyen nevünk volt, de csak egyikük, egy német jött rá, hogy róla van szó, a neve magyarul Izzó volt. Talán onnan, hogy egyszer-kétszer véletlen izzólámpának hivtuk. De hát hogy máshogy hívhattunk volna egy Wolframot?
Egyébként sokévvel ezelõtt vele csináltam az elsõ telefonos interjúmat, és bátorkodtam tõle megkérdezni, ti finnek, hogy viselitek a külföldieket? Amire csak mosolygott a vonal túlvégén, és elárulta, hogy jól, bár õ is külföldi. Talán az ügyetlen kérdezés miatt - egybõl felvett. Azóta sem sikerült ilyen gyorsan felvetetni magam sehová.
Most olvasom valahol, hogy a workshopot magyarul munkaboltnak kellene nevezni, a kispályás ötlet pedig smallfield idea. Hajrá, magyar nyelv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése