Szótagok

Kicsi lányunk alig múlt tíz hónapos, de már határozottan tudatos, tudatosan mond és nevez meg dolgokat. Most ott tartunk, hogy megpróbál mindent visszamondani, leginkább az elsõ szótagokat. A gomb az "go", a kupak az "ku", a mosogatógépet szépen mondja, hogy "gizsi", mert mi is úgy hívjuk, hogy Gizi, a baba, meg saját maga a tükörben "baba", a kutya "va-va". Az apa helyett azt mondja egy pár napja, hogy "papa", a papucsra azt, hogy "papu", de a legkedvesebb, mikor azt mondja, hogy "papa papu", ami azt jelenti, hogy apa papucsa.

A másik új szokása, hogy a falhoz, vagy a szauna ajtóhoz térdel, és óvatosan veri a fejét a falba, ha nagyobbat koppan, akkor nagyobb szünetet tart, de ha kicsit koppan, akkor szinte 2 másodpercenként, és közben azt mondja "bum bum". És rengeteget mondja azt is, hogy "brum brum", mondja a medvére, mondta rám is, és mondta minden mûszaki készülékre meg jármûre, ami berreg vagy zúg.

És érdekes módon, mintha kezdené megérteni, hogy pelenkázást jobb nyugiban végigvárni, mert akkor sokkal gyorsabb, mint felállni és állva ráadni a pelenkát meg a ruhát. Most reggel is felébredt, és ahelyett, hogy le akart volna esni az ágyról, felült, és nyugodtan vár, míg felébredünk. Máskor a hajunkat cibálva, vagy a hátunkat ütögetve ébresztett. Teljesen el vagyok olvadva tõle, levesz a lábamról.

Hamarosan a gyerekeim is élvezhetik ezeket a babás dolgokat, tegnap testvérük született, érdekes logikai probléma, hogy három gyerekemnek négy testvére van, egynek három, akkor most hányan is vannak összesen és melyikük a kapitány. Gratulálunk és jó egészséget kívánunk.

Én meg a finn szótagokat gyakorlom, bitztosan ugyanilyen suta lehetek a munkahelyen, mikor adott egy szótári finn szó: "rekisteröinti" (regisztráció), vagy az, hogy "loggaus" (belépés), és hirtelen kell mondani "amikor regisztrálsz és belépsz", amibõl valami olyan lesz, hogy kuin rekisteröi... ja logga... (finnül mégszebb: sisäänkirjautuminen, majdnem veri öcsém kedvencét, a pikkuhousunsuoja-t) a szó végét szépen elharapva, mert a fene tudja, hogyan is kell ezeket a szavakat végzõdtetni, na akkor ugyanúgy érzem magam, mint a lányom, és eszembe jut a "papa papu", és mosolygok.