Akartam mondani, de aztán elfelejtettem, s eszembe se jutott volna, ha ma nem olvasok róla, s talán jobb is, hogy nem verünk nagydobra ilyen évfordulókat, eltelt az 5 év, s a para elment, bár néha idefekszik még mellém, ahogy valaki virágnyelven megfogalmazta. A biztonság kedvéért foglaltam újra idõpontot.
Rengeteg sok minden történt azóta. Sokk, válás, terápia, költözés, önállósodás, kapcsolat, szakítás, keresés, újabb diploma, új barátok, új élet, újra külföld, új kapcsolat, új házasság, új gyerek, új otthon, új jövõ, új remények, új munkahelyek, új tapasztalatok, és egy sor újabb és újabb olyan dolog, ami hozzám tartozik (mintha a nárcizmus beszélne belõlem), beköltözött ide belülre, amit nehéz lenne itthagyni.
Pedig akkor azt gondoltam, legjobb lenne mindent szépen lassan leépíteni.
1 megjegyzés:
"A változáshoz bátorság kell. Mert ha változik valami, akkor a jelenleg meglévő elmúlhat. És ettől nagyon félünk. Engedjük el azt, amit nagy nehezen felépítettünk? Vagy azt, amit már jól kiismertünk és amiben biztonságra leltünk?
Igen, engedjük el..."
Innen: http://lectorium.hu/cikk/84
Megjegyzés küldése