Nem politizálunk

Ezt is csak vicces volta miatt említem. Olvasom a címét egy indexes cikknek, és hangosan felkacagok. A Jobbik gyõzelmét csak a Fidesz veszélyezteti. Alcím: ha gyõznek, bezárják a tévé kettõt és az rtl klubot.

Elemezzük. Ha a fidesz nyer a választásokon, az tényleg veszélyezteti, sõt, meg is akadályozza a Jobbik gyõzelmét. Ha az MSZP, vagy SZDSZ, vagy MDF nyer, azok is. Tehát egyrészt igaz, amit mond a cikk, ha valaki más nyer, akkor õk nem nyerhetnek (ez a nyerés definíciója), másrészt nem, mert minden másik párt veszélyezteti a többieket. A kérdés, kinek van erre esélye. Szerintem, ha 5 párt indul, akkor mind az 5 pártnak 20% esélye van. Vagy nyer, vagy nem.

A másik fele a dolognak, az alcím, még érdekesebb. Ha azt igérem a népnek, hogy bezárom a tévéket, vajon többen fognak-e rám szavazni? Ki nézi ezt a két csatornát? A nép. (És ki szavaz? A nép.) Elég annyit mondani, hogy Jóban rosszban, meg hogy Barátok közt. (Jó s Barát) Nem kell fújolni, tudom, hogy minden este ott ültök a tévé elõtt és kiváncsian várjátok, lesz-e bunyó Mónikánál, meg hogy mi lesz Mágenheim Julcsi sorsa. Vagy hogy az másik adó? mindegy. Ha csökkentem a választási lehetõségeket, a nép zúgolódik. A cirkuszt és kenyeretbõl elvenni a cirkuszt. Elvenni a parlamenti széket, békávét, orvosi rendelõt, ingyen jegyet - ezt a jónép nem veszi jónéven. Arra gondolni sem merek, hogy lehet bezárni két kereskedelmi adót, amit (tudtommal) nem állami pénzekbõl tartanak fenn.

Szóval aki ilyet mond, azt nem az azonos verenyben induló pártok, hanem saját maga fogja megakadályozni a gyõzelemben. Az fog nyerni, aki befogja a száját, és nem igéri meg elõre, hogy mit fog elvenni a néptõl.

---

A kérdés a számomra az, mikor lesz Magyarországon olyan rend, hogy érdemes legyen megfontolni a hazaköltözést. Egyszer már hazaköltöztem. Akkor az álláslehetõségek szûkös volta, és a kezdõ diplomás fizetés alacsony szintje hozott külföldre. Egyszerûen nem lehetett feleséget és három gyereket eltartani abból a pénzbõl, és visszafizetni az egyetemi évek alatt kapott "tanulmányi támogatást". És lakásvásárlásról, hiába a szocpol meg a (késõbb kihirdetett, majd visszavont) adókedvezmények, álmodni sem lehetett. Az albérlet meg elérte a fizetés felét...

Aztán rend lett. Legalábbis innen kintrõl úgy tûnt, hogy rend van. Az ország elindult, a keleti blokk egyik legjobb országa voltunk. Hazakötlöztünk. 2002 nyarán. Volt adókedvezmény, volt lakástámogatás, volt hitel, és volt egy kis megspórolt pénzünk. De nem volt biztonság. Bizalmatlanság volt, folyamatos aggódás, hogy minden rendben lesz-e, nem lépnek-e le a pénzünkkel. Lesz-e munkahely, hogy a hiteleket fizethessük.

Aztán megszûnt a 3 gyerek után az adókedvezmény, megszûnt a lakás utáni adókedvezmény, jött a 7 szûkös esztendõ, meg a "lehet menni külföldre, ha nem tetszik" beszéd, és most a keleti blokk egyik utolsó országa lettünk.

Hazamenni? Aki egyszer megégeti a kezét, erõsen elgondolkozik rajta, valaha tüzet rak-e még. Erõs indok kell, és nagyon biztos hit abban, hogy jó lesz. Innen a pálya szélérõl csak szurkolni tudok, hogy jó irányba kergesse a labdát az, aki kapott rá felhatalmazást, és hogy ne a saját kapujába örüljön gólt.

Nekem úgy tûnik, a Jobbik öngólt rúg, ha ilyen kijelentéseket tesznek. Vagy ez egy lejárató hadjárat, ha mégsem ezt mondták.

(A szerzõ diplomás, független gondolkodó.)