Vannak boldog pillanatok az életben, mikor minden mást elfelejt az ember. Mikor úgy érzi, mindent megkapott már az élettől. Ma ilyen érzésem volt, mikor a kislányom az ágyunkon hemperget, huncutkodott, és ránk mosolygott, mi meg a párommal figyeltük, és boldogan összenéztünk: igen, jó volt találkozni, jó, hogy az utaink így összegabalyodtak.
Aztán egy kellemetlenebb érzés: mindent megkaptam az élettől, még ezt a boldogságot is, azaz boldogság kipipálva. Most már jöhet bármi.
Azért titokban én is azt remélem, látni fogjuk mind a ketten nemcsak felnőni, de a gyermekeit is ilyen huncutul ugrálni, meg mosolyogni.
Ehhez persze az kell, hogy a vogon űrhajó mindannyiunkat felvegyen... Szóval a picurnak is be kell szerezni egy törölközőt.
1 megjegyzés:
Ilyeneket igazán jó olvasni! :)
Remélem sokáig olvasunk majd tőled ilyen belülről nagyon mosolygós sorokat. :)
Megjegyzés küldése