Az az édes

Az az édes gyermek, már megint valami újjal örvendeztetett meg bennünket. Egy nagy dobozt tologatva szaladgál a lakásban, a szobából a konyhába, meg vissza. A konyhaajtónál megáll, irányba fordítja a dobozt, elbírja, és szalad vele tovább.

Időnként megáll, elgondolkozik, kezében egy zsiráffal vagy fakockákkal, és észre sem veszi, hogy csak a játékokba kapaszkodik. Aztán megindulna, tesz egy két lépést, és lehuppan. Azért ez még nem menés.

Az a büdös kölök, ha beültetem a babakocsiba, a hasát felemeli, hidal, ki akar mászni, fel akar állni, térdelni szeretne, de ülni azt nem, nem tudtunk vele ma elmenni sétálni. Tök ciki az utcán, mikor üvölt. Erős akarata van. Elaltatni nem lehet, tegnap a boltban a bevásárlókocsiban ülve, lehahtott fejjel elaludt, de mikor áttettem az autós gyerekülésbe, elkezdett kiabálni, és még vagy két órán keresztül nem sikerült elaltatnom. A páromnak azonnal elhallgat, meg vele el is alszik.