Ikeásítás

Ma a színes ceruzákat ikeásítottam. Képes voltam venni egy kisebb méretű fűrészt, hogy a párom kérésére félbevágjak egy rakás színesceruzát, hogy kb akkorák legyenek, mint az Ikeában a jegyzeteléshez használt miniceruzák. Sikerült a projekt, szerencsére volt itthon egy mini satu, amit még a párom ismerőse csinált.

Eredeti szakmája szerszámkészítő, nagyon ügyes, pont olyan, mint az iskolában volt, de nem igen tud elhelyezkedni, sem a szakmájéban, sem a sportban. Javított és készített kajakokat, a párom félbevágott evezőjét is ő csinálta. Egyébként edzőként dolgozott Kanizsán addig, amíg lehetett diploma nélkül edzeni, és jobban csinálta, mint azóta az utódai, több országos bajnokot kinevelt, meg világbajnokságot látott kajakozókat, például a páromat. Janiсs Natasa is nála kezdte.

(Kár, hogy a világ olyan irányba halad, hogy jogosítvány kell mindenhez, pedig aki igazán tudja csinálni, tudja jogosítvány nélkül is. Lásd az autóvezetést, vagy lásd a fotózást: apámnak soha nem volt róla diplomája, mégis voltak kiállításai.)

Jó lenne valamit kezdeni ezzel a sport múlttal, a párom is edzősködhetne, mert ért hozzá, csak papírja nincs róla. Nekem meg van coach (személyi edző?) diplomám, csak sportolni nem tudok.

Egyébként a ceruzák jól vannak, szépek így röviden, mindet kihegyeztem hegyezővel. De hülye név! Kérdem a párom, hogy hívták Kanizsán a hegyezőt, mert sokmindennek olyan szép ízes neve volt náluk, mint törlőgumi, örökíró, és hasonlók. A hegyezőt ott is sokan faragónak modták, de az övé hegyező volt, mert hegyet is csinált, nem csak faragott.