Nagyon finom finn palacsinta

Azt hiszem, írtam már a finn palacsintáról (update: igen, itt). Hasonló a tésztája, mint a magyarnak, de tepsiben, vagy sütőlapon sütik, ujjnyi vastagon, és a tetejére tesznek lekvárt és tejszínhabot.

Már a hét végén akartam palacsintát sütni, akkor még volt itthon túró, s ma eszembe jutott a szódáról, de nem akartam a rengeteg palacsinta kisütésével vacakolni, és a túró is elfogyott, túró nélkül meg a magyar palacsinta olyan illúzióromboló, hamis, nemkell. Mivel van itthon finom málnalekvár, finn palacsintát sütöttem. Amíg kint voltunk sétálni, megsült, nem kellett ott állni mellette és dobálni.

Ami viszont meglepett, hogy bár sok (munka)helyen sokféle finn palacsintát ettem, biztosan mondhatom, hogy eddig ez volt a legfinomabb, ezért is osztom most meg. A recept a netről, mindenki áradozik, hogy a legjobb, a 83-as Pirkka újságból.

Épp kevertem a tésztát, mikor jön a feleségem, és kérdi, hogy mit csinálok. Mondom palacsintát. Hitetlenkedik, hogy abba nem kell vaj, meg sütőpor, meg vanília. Mondom pedig az lesz. Erre csak kérdi, hogy valami kevert sütemény? Hát, nevezhetjük annak is. Vagy pizza? Lepény? Aztán, mint kiderült, anyukája szokott valami hasonlót lottyadt lepény, akarom mondani lankadt pite néven, bár az kicsit hullámosabb volt, na az lehetett olyan, mint máshol a finn palacsinta.
De ez most tényleg jó lett, ropogós, és nagyon finom, amilyen hamar volt bekeverni, olyan hamar el is fogyott.


Hozzávalók:
(érdekes, hogy a finnek sokmindent deciliterben mérnek, a lisztet, cukrot is, de a piacon az epret és borsót is literre adják, amit meg súlyra, azt grammban adják meg)

4 dl iszt
1.5 dl cukor
1 tk só
1 tk sütőpor
2 tk vaníliás cukor
8 dl tej
2 tojás
50 g (azaz 5 dkg) puha vaj vagy margarin

Elkészítés:

A hozzávalókat össze kell keverni. A recept szerint a tejbe mindent egyenként bele, habverővel símára keverni, a kommentelők szerint, meg szerintem is csomómentes lesz az, ha a szilárd dolgokat keverjük előbb össze a vajjal meg tojással, és utána adjuk hozzá a tejet adagonként.
Szóval a hozzávalókat elkeverjük, hogy a magyar palacsintánál kicsit sűrűbb masszát kapunk. Ezt kivajazott nagy lapos edénybe, vagy a sütőlapra terítjük, akkor jó, ha kb kisujjnyi vastagon. Én nem vajaztam, hanem a tepsit kibéleltem sütőpapírral, és úgy öntöttem bele. (Kicsit vékonyabb lett, mert fél adagot csináltam, és talán még jobb, még ropogósabb lett tőle.) A recept szerint 30-35 percig kell sütni 225 fokon, én 200-on sütöttem kb 35 percig, amíg megjöttünk a sétából. Ropogós lett, de nem égett oda. A sütőpapírral kiemeltem, és vágódeszkán nagy kockákra vágtam, porcukorral és lekvárral kínáltam. (Nem vagyok oda a tejszínhabért, főleg nem a lekvárral együtt, a finnek azt is nyomnak rá.)

Pillanatok alatt elkészül, nem kell állni hagyni sem, csak összekeverni és sütőben pirosra sütni. Jó étvágyat kíván a Betondblog. (Tök jó ezt így leírni (-: )