Éhenhalunk

Ijesztgetnek a hírek, azt mondják hatnapos élelmiszeripari sztrájk kezdődik, ma bevették (vagy kivették? mindenesetre üresek) a hentesárut a pultokból, és kenyeret is csak egy pár félét kapni. Azt mondják, kenyeret, tejet, húsfélét készítő és feldolgozó üzemek állnak le. Aki teheti, raktároz. Lehet jön a jegyrendszer?

Hogy lehet ennyire erős a szakszervezet?

Arra gondoltam, ha egy országban kétharmados többséggel mondjuk rossz irányba indulna el a vezérlés, az emberek kezében ott van még a sztrájk, mint kényszerítő eszköz, de vajon szakszervezetek nélkül (alog hallok ma a magyar szakszervezetekről) ki lenne képes arra, hogy egy normális sztrájkot megszervezzen? De ha a sztrájk nem is, ott van a taxis blokád, vagy a tüntetés, mint másik nemtetszést kifejezésre juttató forma, ami viszont könnyen harcokba fulladhat, lásd a 2007-es meg a görög eseményeket. Vagy marad a mindenmindegy közömbösség, ha nem kapok a rendszertől akkor nem is adok neki hozzáállás, amikor senki nem dolgozik, hanem maga próbál boldogulni, mint pl az afrikai országokban, vagy mint a hontalanok, guberálók. Elképzelem, hova fejlődne, vagy inkább bukna egy olyan társadalom, aminek a vezetése ne figyelne oda a lakosságra. A lakosság, a nép az, aki a vezetést vezetéssé teszi, akin uralkodhatik.

Most úgy néz ki, a finn nép, a finn munkásosztály erős, de nem az ország vezetői szívnak, hanem mi, kisemberek szívunk miattuk.

Azért mindenkit megnyugtatunk, van kenyerünk, tejünk is van még, a gyereknek is jut friss zöldség, gyümölcs, de ha romlik a helyzet, jelentjük.