Világvége gyorsabban

Az elmúlt napokban kicsit túl sokat foglalkoztam ezzel a világvége dologgal, elolvastam egy rakás cikket az olaj elfogyásáról, meg a pénzügyi rendszer összeomlásáról, és elgondolkodtam rajta, mennyi mindenre oda kellene figyelni, ha túl akarnánk élni a "jólét" összeomlását.

Egy dologra nem is gondoltam.

Ma reggel arra ébredtünk, hogy nincs víz. Figyelmeztettek levélben, hogy javítják a melegvíz elosztó rendszert, ezért reggeltõl délutánig nem lesz sem futés, sem melegvíz, de arra nem gondoltunk, pontosabban csak amikor a szomszédok említették, hogy a hideg vizet is elzárhatják hosszabb-rövidebb idõre. Még szerencse, hogy a párom kiöntött egy kancsó vizet, legyen mit inni vész esetén a reggelihez. Mikor 7-kor felébredtem, még lelocsoltam a hangyákat, bevettem a vitaminokat, aztán visszafeküdtem, minden rendben. Fél óra után mentem, hogy készülõdök a munkába: nincs víz. A WC-t egyszer még le lehetett húzni, de nem tettünk félre vizet a továbbiakhoz. Mosakodni nem tudok. Fogat mosni sem tudok. Pontosabban tudok szárazon, és abból az egy kancsó vízbõl elhasználok fél pohárral az öblítésre. Borotvám villany, mûködik (mi lenne energia és villanyszünet esetén?), de most nem rázom ki a mosdókagylóba, mert nem tudnám leöblíteni. Arcomra kenem az arcszeszt, ez is megy víz nélkül. De jaj, a kezemrõl nem tudom lemosni a maradékot. Kitörölném a szemembõl a beleszáradt váladékot: csíp.

Aztán egész jól megvagyok víz nélkül. Meglocsolom a palántákat a mosdókagylóban beáztatott fazékból, a hangyákat is megitatom ebbõl, a kikészített kancsóból találok vizet a reggelihez, szerencsére a paprikát tegnap megmostuk. Fel sem tûnik a vízhiány.

Mielõtt elindulnék, még bekenem a talpamat, fáj a sarkam, a krém segít. Ciki, nem tudom lemosni a maradékot. Alaposan megtörlöm, és belemosom a mosogatóban beáztatott fazékba. Így indulok munkába. A munkahelyen a mosdóban kezdem, rendesen megmosom a szemeim. Késõ, a lábkrém, vagy az arckrém miatt bevörösödött.

Elondolkoztam a buszon a dolgon. Az OK, hogy szerszámokat, tudást, élelmet kellene raktározni egy világvége esetére, de mindez mit ér, ha nincs vizünk? Pillanatok alatt megsemmisülne az emberiség. Meddig bírjuk? 1-2 napig? Annyi idõ alatt nem tudunk mindenkinek kutat fúrni, vagy felállítani tengervíz lepárló készülékeket. Ráadásul ahhoz is energiára van szükség. Ha nincs olaj, ha nincs áram, hogyan? A víz szállítása is energiaigényes, az emberek kénytelenek lennének a vízpart közelébe költözni. Ennyien?

(Lelki támaszom közben megnyugtat, a világ vége nem így történik.)

Aztán az is eszembe jut, mekkora felhajtás megy otthon a vízüzem privatizálásán. Abba kellene hagyni. A víz stratégiailag talán a legfontosabb nyersanyag, amit nem szabadna a tõke kezébe adni. Mert akinél a pénz, az irányít. Akinek van pénze, tud víztározót építeni, tud palackos vizet is venni, és raktározni. És mit csinál a "nép"?

(A Szentendrei út melletti római vízvezetéket ki építette? A tõke, vagy az állam?)

Még az is eszembe jutott, hogy mostanában mennyit mondják, egy embernek legalább másfél liter vizet meg kell innia egy nap. Van, aki azt mondja, három litert. Vajon miért emlegetik ezt olyan gyakran? Számolja már valaki, mennyit kell raktározni? És hány eberre számítanak? És ha vízhiány van, mennyi a minimum, amivel kibírjuk?

Csodálkozom azon a 83 éves jógin, aki enni és innivaló nélkül kibírta 70 évig. Lehet, hogy a vegetáriánussá válás, a világi dolgokról való lemondás, amit sokszor hallok, mint a "megjavulás" technikája, pont ebbe az irányba vinne? Lehet, hogy alkalmassá válnánk élelem és víz raktározása nélkül is az életre? Akkor mit számít, hány és milyen televíziód, telefonod, csicsás ruhád van, ha nem tudsz fényt lélegezni és szomjat oltani a rózsa illatából?

Jut eszembe, ha az a jógi nem eszik és nem iszik, minek mos fogat? Minek neki a fogak? Azon keresztül szûri ki a levegõbõl a zokszigént?