Kislányom ragoz

Az már nem is olyan nagy szám, hogy mindent mond, amit mondunk, a hinta palinta után már azt is mondja, hogy pacsirta. Mondta tegnap, hogy péntek. Hogy honnan szedte, nem tudom. Mondta, hogy biztos, bizony. És mikor megcsípte valamivel magát, azt hajtogatta, hogy bocsánat. Édes. Ahol fáj, ott meg mutatja, hogy bibi.

Na de nem csak utánunk mondja a dolgokat, ragozza is. Ha kérdem, hogy mászol? azt mondja, mászok. Imádja a csipszet is, naponta többször kér belőle, de érdekes mód nem azt mondja, hogy csipsz, hanem hogy csipek. Ma rájött a párom, hogy miért. Merthogy ragoz. Ha kérdezzük: csipsz? azt kell mondani, hogy csipek.

Levest tegnap, is ma is egyedül ette. Szépen kikanalazta a borsót és a répát, a levének a fele is eljutott a szájáig. Mikor elfáradt a kanállal, kézzel kiszedte a borsót a tányérból, rátette a kanálra, és úgy be a szájába.

Ma a csúszdán is egyedül jött le, felültetjük csak a tetejére, és maga dönti el, mikor indul, aztán juhhééé, és lent elkapjuk.