Megjöttek a párom szülei, nagyot utaztak, de vidáman hagyták magukat a lányom által levenni a lábukról. Vagy valami ilyesmi, nekem is elgurult a pennám.
Szóval a gyerek azonnal kezelésbe vette õket. Mondta, hogy mami, tati, és mesélt nekik a mesekönyvekbõl, hintát, pampamot, szendvicset, brummbrummot, meg a többit. Megmutatta, mennyit fejlõdött az egy hónap alatt, már jár, már beszél.
Én meg nem találtam a helyem a lakásban, inkább csak ettem. Estére, mikor lefeküdtünk, szedtem csak össze magam. Pálinka nélkül nem ment volna. A helyzet az, hogy minden nap, mikor hazaérek, a kis csibe a nyakamba, rengeteg mese, meg energia a vállamra, vacsora, rendrakás, locsolás, fürdetés, meg közben rengeteg idõ a számítógép elõtt. Nos, hogy a nagyszülõk megérkeztek, a gyerek hozzájuk került, a fürdetés, a vacsora sem az én gondom volt, gép elé meg nem volt se kedvem, sem lehetõségem leülni, olvasni meg hasonlókra nem volt kedvem, így lett olyan kiürült az este, meg a hangulatom. 3x vacsoráztam. A pénteki interjúra mégiscsak pocakkal kell menni. Sebaj, felveszem az öltönyöm, ha már az interjút ilyen szabályokkal kell játszani, hiába fogom benne magam majomnak érezni. Hátha takar valamit.
Rájöttem, hogy a hó végén jön a lányom, és nem kértem szabadságot. A hó végéig vagyok a projekten, a hó végén public launch, itt kellene lennem, na meg pénzt is csak azokra a napokra kapok, amikor vagyok, szóval a francba a hosszabbítást, ha csak a nyári programot, meg a kedvemet rontják el vele.
Most meg malmozok, semmi nem mûködik, nem lehet tesztelni. Adminisztrálni meg már nincs mit, meg az nem is mérnöki munka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése