Ma két helyrõl is visszakerestek, hogy szabad vagyok-e augusztustól, kellene a munkaerõm. Állást ajánlottak, juppiii. Azért van egy kis keserûség bennem. Melyiket szeressem? Melyiket válasszam? És ha most elkötelezem magam, lekötöm magam ezekre a pár hónapos projektekre, ahol nem fizetnek jobban, mint ha alkalmazottjuk lennék, mi lesz, ha befut a tuttiszuper munkahely is, ahol két hete felvételiztem? Eladjam a lelkem, kilépjek a jelenlegitõl, ahol állandó viszonyom van, holmi ideiglenes szerzõdésért? Olyan feltételekkel, hogy a harmadik gyerekemmel való nyaralást két nappal hamarabb be kell fejezni, új repjegyet kell venni, hogy elsején ott ülhessek az irodában öltönyben, nyakkendõben, menedzselendõ a tesztelendõket? Dilemma, és utálom a dilemmákat. Akkor inkább mondják azt, hogy bocs, nincs munka, nem kellesz, büdös bevándorolt bérmunkás, a löttyedt pocakoddal és a szakadt kocsiddal.
Helyre kellene megint pofozni az önbizalmamat. Na meg a pénztárcámat is.
A francba, hogy itt a lányom, én meg az irodában melegítem a széket, holnap megyünk live, utána még két-három napig ügyelni kell, aztán ki tudja, miért nem tudok szabadságra menni. Arra sincs idõm, hogy blogoljak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése