A tegnapihoz csak azt akartam volna hozzátenni, hogy előbb utóbb mindenki kiszáll, a kérdés, hogy saját akaratából-e, saját felelőtlenségéből-e vagy valaki máséból. Ezen nem lehet változtatni, és ezen nem is akarok többet gondolkodni.
---
Ma nagyot kirándultunk a nagy boci szigetre, hajóval kell menni, oda-vissza 4 euro a menetjegy, és ott nincs akkora tömeg, mint mondjuk a jövő szerdai Pink koncerten, ahova pakolni hívtak, előzenekar a PMMP, és mentő sem tud oda kijönni (annak is megvan az előnye: nem kell fél órát várni a dia-gnózissal), kellemes az idő, mert a szigetet körbe veszi a tenger, és temperálja, lehet rajta nagyot sétálni, akár röplabdázni, kisebbeknek mászókázni, és ha megéheztünk a kilátóba felmászástól, kolbászt vagy kukoricát sütni. Ma ezt csináltuk.
A gyerekek, a pici is meg a nagy is, bokorról ették az áfonyát. A picur is megtanulta, hogy ami kék, az finom, szedte és tette a szájába. Azt mondta rá, eperke. A nagyobb, mivel már tudja a nevét, és tudja kérni is, áfonyás pizzát kért, valamelyik nap gyúrok nekik. Túróval. Ma epres tortát gyúrtam, mert sok itthon az eper. Esszük esszük, ahogy bírjuk, de napi fél liter körül van a kapacitásunk, liter meg van legalább 10-15. Arra gondoltam, ha már löttyedne, csinálok belőle dzsemet. Vettem hozzá dzsemfőző cukrot, ami már tartalmazza a zselésítő és tartósító szert, finn ízlének megfelelően, még szerencse, mert ami zselatint kaptunk valahol, az állati eredetű, azt nem eszi meg mind.
A zselatint úgy helyettesítettem, hogy pár szem epret szétnyomtam, kevés vízzel feltettem főzni. Mikor forrt, bele öntöttem egy kevés eperszörpöt, meg pár kanállal a zselécukorból, amiben pektin a sűrítő anyag, csak azt ne mondjátok, hogy ez is disznólábból vagy bőrből készült, mert a vörösáfonya is tartalmaz ilyet sokat. Kicsit főztem együtt, és ezzel a kulimásszal öntöttem le az epertortát, aminek a tetejére természetesen epret tettem, alá eper pudingot, Szerbiából hozta még a mamika. A maradék pudingba eperszemeket vagdostam és plazma kekszet törtem, és még a párom is megette, aki már évek óta nem evett pudingot.
Az eperpuding alatt természetesen tortalap volt, bolti, mert már feladtuk, hogy kísérletezzünk, akárhányszor csináltunk piskótát vagy tortát, nem emelkedett meg, szerintem a sütőnk hibájából. Most a hűtőben várja, hogy felébredjen. Nem a torta. Akarom mondani de, a torta, az várja, hogy felébredjen. A gyerek. Mert neki addig fog tartani. A tortának. Úgy számolom, kb 3-5 percet lesz csonkán, aztán teljesen átalakul a gyomrainkban. A többi már az emésztés dolga.
Hogy aztán mi lesz, mikor a csevapcsicsa, ami szerb étel, és nem is így kell ejteni, hanem úgy csevapcsityi, mert azt jelenti, hogy csevapocskák, szóval amikor ezek, meg a mellé leküldött hagyma keveredik az epertortával, azt nem tudom, ez már az emésztés dolga lesz.
A csevapot a Lidl-ben vettem, mert ott találtam olyat, ami finom, de hogy finom, ezt egész addig nem tudtam, amíg meg nem kóstoltam, delegközelebb is ott veszünk majd. Úgy ettük, ahogy a nagytati tanította: fehér kenyérrel és hagymával, máshogy nem az igazi. Szeretem.
---
Az úgy volt, hogy a két gyerek előre rohant a kikőtőhöz. Voltak vagy 4-5 évesek. Az egyik már akkor is két perccel idősebb volt a másiknál. Ez a különbség soha nem változott azóta sem. Nem figyeltem eléggé rájuk. Kimentek a partra, ami egy hatalmas kő, lejt, és a víz felőli vége mohás, vagy lepedékes, csúszós. Azon az egyik belecsúszott a vízbe. V* fiam azt mondja, M* csúszott be előbb. Mert aztán mindketten vizesek lettek.
A víz gyorsan mélyül ott. És csúszik a partja a mohától, vagy lepedéktől, aki becsúszik, a csúszás miatt nem tud kijönni, visszacsúszik. A másik gyerek, ezek szerint V* volt az, utána ment, hogy kihúzza. M* megmenekült, de V* belecsúszott a vízbe, M* helyére, de még mélyebbre, M* nadrágja, V* feje búbja is vizes lett. Aztán volt kussolás, mikor a hajó megérkezett, hazáig.
Most, hogy belegondolok, egyik fiam életmentő érmet kaphatna, ez lenne most V*, hogy a tesóját megmentette, M* meg a tavalyi bodomi strandon kihúzott kreol gyerek után kaphatna életmentő díjat.
Vajon azt a díjat visszavennék-e, ha kiderülne, hogy tegnap ugyanaz a gyerek szállt volna ki végleg?
---
---
Most, a csevap elfogyasztása után, de még az epertorta előtt csak annyit mondhatok, hogy élni jó. Az áfonya is jó. Tessék gondolkozni. Átadjuk-e másnak, vagy a véletlennek a lehetőséget, hogy kilökjön belőle?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése