Anitáról még nem meséltem. Német volt, táborlakó volt a kötelezően említett csillebérci táborban, és magyar szavakat tanítottunk neki. Arra volt kiváncsi, hogy lehet fokozni magyarul azt, hogy hülye. P* barátommal, akivel akkor ott stúdióztunk a táborban, arra jutottunk, hogy a f@szfej a megfelelő kifejezés. Anita ezt akarta megtanulni. Leírtuk, de valahogy olyan furcsán mondta (fás-fej?). Akkor tudta kiejteni rendesen, ha azt írtuk: fos-fei.
Másnap Anita hazautazott a talán utolsó NDK-s diákcsoporttal, de előtte még elcsavarta P* barátom fejét. P*-nek Anita csak egy egyestés kapcsolat volt, de az életét talán évekig meghatározta. Nekem is. Hetek, sőt hónapok után is róla álmodozott. Én meg azon gondolkozom, vajon hogy alakult volna az életem, ha nincs Anita.
Történt ugyanis, hogy pár estével később összefutottunk két lánnyal, akik valami hangosítás alatt sziszegtek fel nekünk a hangosító és világító stúdióba. Természetesen nem nekem szólt az üdvözlés, hanem P* barátomnak, de
"A legjobb lánynak mindig csúnya a barátnője"
és ez igaz lehet a pasikra is, ott voltam én is. P* barátom mindig jóképű, jódumás, könnyen csajozott, együtt mentünk "heccölni" a csajokat, én voltam mellette a görbelábú, edzetlen, unalmas, túlokoskodó, tapasztalatlan utánfutó. Neki mindig összejött valaki, én meg folyton keseregtem, hogy soha nem lesz senki, aki majd hozzám jön feleségül. Hogy miért a hosszútávú célokra, és nem a rövidtávú örömökre gondoltam, nem tudom, talán születési rendellenesség.
Ezen az estén is ketten voltunk, P* a jóképű és én, a két lánynak osztoznia kellett. Az egyik lány, aki nagyon társat keresett a "Barátot keresünk" táborban, kinézte magának P*-t, de P* nem volt elérhető, mert még erősen a fent nevezett Anita után epekedett, így kerültem a képbe, s ismertem meg K*-t. A másik lányból, akinek a neve sem maradt fenn, P* újabb egyestés kapcsolata lett (de az is lehet, hogy beérték beszélgetéssel), K*-ból meg Tudjukki, és 13 év házasság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése