Pocsék hétkezdés

Pocsékul kezdõdik a hét: tegnap idõben le akartunk feküdni, mégis éjfél lett, mire bedugtam a fülembe az aktuális hangoskönyvet, és 10 percet sem hallottam belõle, mégis reggel 5-kor arra ébredtem, hogy a fülemet szétnyomta a bedugós fülhallgató, fáj a torkom, és amúgy elég pocsékul érzem magam, mintha a 2 nappal korábbi gulyásversenyen megivott pálinkák most okoznának másnaposságot. Visszafeküdtem, de 8kor már kelni kellett. Állíthattam volna korábbra is az órát, mert 10 perc alatt képtelen voltam összepakolni, felöltözni, és borotválkozni. A következõ buszt meg elnéztem, 2 perccel az orrom elõtt ment el. A 6:26-ost akartam volna elérni, de az idõ már 8:20-volt, ilyenkor 8:24-kor van busz, elértem volna, ha sietek, de csak szívtam magamba az erdõt, meg a hétfõ reggelt. A busz 6 után 10 percenként jár, gondoltam, mindjárt jön. Nézem a menetrendet, de a 7 órásat néztem, ott már negyedóra a követési idõ, azt is benéztem, mert 8 óra után már csak fél óránként jön, ültem a megállóban, és arra gondoltam, milyen szerencsétlen vagyok. 2 perc miatt. A következõ busz aztán jött, és az állomáson vártam a vonatra 20 percet. Ha felszállok az intercityre, beérek idõbe, de arra a helyjegy és az IC extra 12 euro (a városi vonat 4, és azt a jegyet már a buszon kijukasztottam). Helyette megittam egy kapucinot, most nyílt egy kávézó a felújított állomáson, albánok üzemeltetik, kiváncsi vagyok, mikor lesz kapható náluk burek. Az jó lenne reggelire. A kávé forró volt, és drága, megégettem a nyelvem. Uszkve 1 órával késõbb értem be, mint szerettem volna, és az egész napom valószínûleg ilyen nyögõs lesz: lefoglaltam egy tárgyalót a telefonos megbeszélésre, de késõn szedtem össze a dolgaimat, beütött a kezdési idõpont, a helyemrõl a saját telefonommal hívtam végül, de azt is elkéstem: megszokásból lecsaptam a laptop tetejét, és mire újra feléledt az outlook, hogy kikeressem a telefonszámot és a meeting kódot, már javában beszéltek.

Most megyek, tesztelek, legalább az örömmel tölt el, hogy pénteki sajátmagammal versenyzek, melyikünk talál több hibát. Hiba meg szerencsére van bõven, mintha nem kézzel, hanem kaszával szedegetném a tarackot, akárhova nyúlok, bug terem.

Most kivételesen utálom a hétfõt. Még szerencse, hogy a munka feldob és éltet. Hajrá.