"Elmegyünk vacsorázni egy étteremben és rendelünk egy hatalmas adag milánói makarónit. Már körülbelül a háromnegyedét megettük, mire teljesen jól lakunk, és a további evés már rossz érzéssel járna számunkra. Ha viszont ilyenkor is tovább eszünk, azaz kvázi magunkba erőltetjük a makarónit, mert úgy gondoljuk, ha már egyszer kifizettük, akkor ne vesszen kárba, akkor épp a Concorde-effektus szerint cselekedtünk." (forrás: wikipédia)
Számba rágták. Régi blogger és coach ismerős küldte a linket.
Megoldás: ha felismertük, hogy már csak a veszteségek csökkentése miatt csinálunk valamit, abba kell hagyni. Azonnal. A kaja ára már nem jön vissza,
Azon gondolkoztam a minap, vajon a vevő miért nem hozta vissza Bubukát. Egy másik hatás hat rá: ha már megvettem, pénzt adtam ki érte, akkor az csak jó lehet (kitartok a döntésem mellett), ráadásul, ha beismerném, hogy rossz autót vettem, beismerném azt is, hogy roszul döntöttem. Ezért van az, hogy a rossz döntés ellenére végigcsinálunk olyan dolgokat, amit nem akarunk.
A finnek ezt azzal a mesével szemléltetik, hogy ül a finn a hangyaboly tetején. Az istenért nem mászna le róla, inkább úgy csinál, mintha élvezné. Ha egyszer véletlen belekeveredett, akkor már végigcsinálja.
Ez viszont már nem konkord effektus, ez a homlokzatromlás, vagy arcvesztés elkerülése. Mondta Síklaki. (Mostanában olvastam tőle valami Orbán-elemzést, a coach képzésen is mesélt ilyeneket.)
Ha a vevõm felismeri, hogy áldozat, hagynia kell a pénzt veszni, és ki kell szálljon az autóból. Azonnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése