Egy hosszú hét van utánam, és végre kezdenek beérni a projekt eredményei, olyan érzésem van, mintha belül ugrálnék, de a lábaim már elfáradtak az ugrálásban, mindjárt összerogynak, mint tánc után. Kihez és hova szaladjak megosztani az aggodalmaimat és örömömet? És mi lesz ezután?
S a kocsi ablakán tegnap megjelent az első repedés, és a kerékcsere után a motor mint a mosógép, mikor centrifugál, azt hiszem ki kellene centrifugázni a kerekeket, mielőtt szétrázza a lengéscsillapítót.
Az élet nem áll meg.
Hogy mondta apám, mikor katona voltam? Ha nagyon gyötörnek, nézzek az órára, még soha nem ment visszafelé. Lehet, hogy nem ő mondta, de ez a gondolat sokat segített. Majdcsak lesz valahogy, s lehet, hogy jobb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése