Kislányom vacsorára egy tányér félbevágott olivabogyót (is) kapott. Maga elé húzta a tányért, és azt mondta: melyiket válasszam?
Én meg választottam, s kezdem már elhinni, igen, a remény után már van hit is, most azon dilemmázom, miként és hogyan mondjam meg, hogy nekik se fájjon, és nekem se fájjon utána a fejem. Önzőnek kellene lennem, magam elé húzni azt a tányért, és kijelenteni, ezt választottam, ezt akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése