A helyzet az, hogy Finnország nemrég még a svéd korona egyik provinciája volt, és a finnek fele még mindig nagyon szereti a svéd királyi udvart. A másik fele az orosz cárságot, mert a svéd hercegség után száz évig orosz gyarmat voltunk. A harmadik fele meg az Úniót, mert most meg az EU uralkodik rajtunk.
Mindenesetre ma ellátogatott hozzánk Viktória, akinek (Tarja Halonen finn elnőkasszony szerint) mi finnek a kedves nagynénijei és nagybácsijai vagyunk. 11 óra 10 perckor volt a nagy pillanat, hirtelen nagy tömeg gyűlt össze a piactér sarkán a Havis Amanda szobor környékén, ahol a hercegnő megjelenni volt hivatott a városháza erkélyén. S meg is jelent 11 óra 12-kor.
Powerpoint prezentációból az a legjobb, ami 3 diából áll, beszédből pedig az, ami 3 percig tart. A svéd kiskirálynő, a trónörökös, oldalán a csupa bájvigyor Kennel, akarom mondani Clark Kenttel, összesen 3 perces svéd nyelvű beszédet tartott, azt is na-gyon-las-san, hogy a finnek is megértsék (kötelező itt a svéd nyelv tanulása, úgy mint nekünk az orosz volt), tehát az egész beszéd normál tempóban kb 1 perc lett volna. Tudósítónk mindebből egy kukkot nem értett, mert ő még a többségi finn nyelvvel bajlódik, talán csak annyit, hogy tack (kiitos).
Aztán szépen mosolygott, megölelte a párját, aki hiába vette feleségül, nem lehet király, "csak" a királynő férje, három helyen integetett, és 11 óra 16 perckor már el is tűnt az ablakban.


Nagy élmény volt látni, és a sok csodálóját, kis zászlókkal, transzparensekkel, s majd ha a kisunokám az ölembe ül és az akkor már öreg és ráncos királynőről kérdez, majd elmondom neki, hogy a papa látta élőben még szépnek, fiatalnak és boldognak is.
2 megjegyzés:
Egy egésznek hány fele van? :-)
Vártam. Annyi, ahány felé vágják.
Megjegyzés küldése