Most ülök a konyhában, várom, hogy a túrógombóc szikkadjon, és arcomat süttetem. A nap így is erõs, ahogy átsüt a hóesésen.
Mutatom képen is. Kinagyítva látszanak a hópelyhek. Az hó, nem piszok.
2011. március 24., csütörtök
Csodálatos idõ
Egy órával ezelõtt hóvihar volt, sûrû pelyhekben hullt a hó és kavarta a szél. Fél órája ragyogóan sütött a nap. Most csendesen szállingózik a hó. Ki igazodik el ezen? Eszembe jut, mekkora hatalma van a természetnek. Csodálom.
Most ülök a konyhában, várom, hogy a túrógombóc szikkadjon, és arcomat süttetem. A nap így is erõs, ahogy átsüt a hóesésen.
Mutatom képen is. Kinagyítva látszanak a hópelyhek. Az hó, nem piszok.
Most ülök a konyhában, várom, hogy a túrógombóc szikkadjon, és arcomat süttetem. A nap így is erõs, ahogy átsüt a hóesésen.
Mutatom képen is. Kinagyítva látszanak a hópelyhek. Az hó, nem piszok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Itt is ezerrel tombol a tavasz és ilyenkor vagyok totálisan megőrülve, hogy miért nem kertes házban lakom?!
Ki, mehetnékem van, napra, levegőre, mindegy hogy hová, csak KI!
Megjegyzés küldése