Isten vagy kint, vagy bent. Vagy a menyországban, vagy valahol itt a szív táján belül. Erről már gondolkoztam hangosan (publikusan) itt is.
Ma az jutott eszembe, hogy ha mindenről Isten dönt, ki megy és ki marad, és Isten útjai kifürkészhetetlenek, tehát nem tudhatjuk, meddig élünk, mikor támad ránk egy fejünkre eső zongora, vagy rák, és ha ráadásul itt lakik belül, akkor elég csak bekopognom és megkérnem, ugyan, haggyámá élni még egy kicsit. Fordítsd már úgy a dolgokat, hogy együtt tovább maradhassunk. (Mert neked mindegy, egy újabb test, de velem mi lesz?)
Talán kicsit többet kellene vele beszélgetnem a hosszú távú stratégiánkról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése