Írni tanul

Lányom írni tanul. Azt mondja, apa, rajzolj egy A betût (á-nak mondja). Rajzolom. Megtanuljuk, hogy olyan, mint a létra (kicsit olyan is, mint a csúszda, meg a hinta oldala, azt már tud rajzolni). Aztán próbálja rajzolni. Mikor kiderül, hogy 3 féle a betû van, elkeseredik. A nagy A oké, az megy, de a kétféle kicsi nyomtatott (az egyik olyan, mint itt a betûkészletben, a másik olyan, mintha írott lenne) elkeseríti. Akkor rajzoljunk S betût, mint Sára. Az nehezebb. Rajzolom. Magától, hogy honnan szedte, nem tudom, két függõleges vonallal áthúzza. Esküszöm, nem beszéltem neki a pénzrõl. Aztán jön a 3-as. Na az egy turpis szám. 3-as lakásban lakunk, az órán a 3-asra mutat a mutató, mikor anya hazaér a finn óráról, és 3-an vagyunk a családban, szóval a 3 az jó szám. Magyarázom, olyan, mint egy félbevágott hóember. Ki lehet egészíteni kétlabdás hóemberré. Nehéz. Na de mikor rajzolom a 3-ast, megpróbálja azt is függõleges vonallal áthúzni, mint a "pénz betûnél". És Betond betû lett belõle. Felismeri, mondja "apa betû". 3-ast még nem tudunk rajzolni, de ha apa rajzol egy 3-ast, abból könnyen csinál "apa betût".

Egyébként talán mondtam, hogy "tökéletes" embereket rajzol: fejet, szemeket, szájat, 2 hosszú lábat, és lábfejeket. Általában 3-at rajzol egy lapra, szépen középre rendezve, sem nem kicsit, sem nem túl nagyot.

Kitaláltam, mi lesz a célom a következõ 5-10 évben. Felnevelni ezt a csöppséget. Azt hiszem jó terv a világvége túlélésére. (Tegnap megnéztem a 2012 c. filmet, és elég közelinek érzem azt a világvégét, de szerencsére a megérzéseim - pl. lottó számok - eléggé csalni szoktak.)