hideg

Torokgyík. Allergiás vagyok a hidegre. Vagy megfáztam uszoda után. Kegyetlen hideg van, apám mindig mondta, hogy kell zokni, hiába, ha abban is fázik a lábam. A radiátort szétkapták, mire hazaéertünk. Akkor 24 fok volt. Mos lehet vagy 7 fok, fázom. Az arcom eldugult, fáj, a fülem is kezd, a rekedtség, köhögés kezdődik. Utálom. Nyomom be a süsszler sókat, és bár szkeptikus vagyok, meg véletlen beletettem a mobil telefont a patikás szatyorba, reménykedem, hogy nem lesz rosszabb. Bár már megint mondhatom: gondolj a magyar focira.

A finn hokisok a jégen bezzeg nem fáznak, elverték az oroszokat, és holnap a svédek ellen játszanak. A nagytestvér, a nagy rivális.

Tegnap mozi után (kisebb társaságban megnéztük a Forráskódot, nálam 9.5 pontot kapott) beültünk a kocsmába, kérdjük az eredményt a biztonsági őrnél, mondja a finnek nyertek, és hozzá teszi, gondolom azt gondolta, oroszok vagyunk, hogy sajnos. Dehogy sajnos. Aztán a Tibor nevű, de magyarul alig tudó (szlovák) bárpultos beavatja, hogy magyarok vagyunk. Jó a mentes sör, Krombachert még nem láttam. Gondoltam letesztelem, mennyire nullás, hazafelé hajnal 2kor megfújom a szondát, teljesen nullát mutat. Akkor maradhat a mentes sör.

Ma este euroviisu, kár, hogy olyan későn, kár, hogy nincs tévénk. Majd azért szurkolunk, hogy a kicsi vuk nyerjen.

Meg szurkolunk a finneknek, hogy végre sikerüljön nyerniük. Rendszerint vesztenek a svédek ellen.