Nagyanyám mindig papot akart belőlem csinálni. Azon bukott meg a dolog, hogy nem voltam megkeresztelve. Aztán meg mikor meg lettem, már nem akartam prédikálni. Mit érdekel engem az, hogy mivel cseszitek el az életeteket?
Most, hogy felnőttem, arra gondoltam, hogy szerzetes leszek. Hogy csatlakozok valamelyik szerzethez, elvonulok a hegyekbe, és apácáskodok. Ja, hogy azt már nem lehet. De legalább szent életet élek, és nem használom a mobilomat. Hogy nem bántom az egereket, hogy harcolni fogok a delfinek egyenlőségéért. A gond az, hogy a szerzetes nem harcol, hanem befelé fordul, és elmélázik. Abban sem vagyok jó, túlságosan érdekel az emberiség (és a fák) sorsa.
Akkor ki kell találnom egy vallást magamnak. Azt hiszem megvan. A csend lesz alapja. Kiköltözök a Holdra, ott talán nincs autópálya, és nincs környezetszennyezés. Ott vigyázok a csendemre. Istentisztelet alatt szellenteni nem ér!
A francba, nincs áram, sötét lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése