Ma tovább folytatódott a háború a kertek alatt. Megállt előbb egy fagyisautó a parkolónknál, akit már tegnap, a dög melegben várt a kislányom, ma a csökkent melegben, kb 21 fok lehetett, pech, mert ma itthon voltam és életemben először fahéjas csigát sütöttem, mert nem volt annyira jó idő, hogy kimehetnénk a tengerre, meg is érkezett, vásároltunk valami fagyikat, kiültünk az udvarba lenyalni a pálcikáról, ugyanoda, ahol a reggelinket ettük reggel, bár akkor sem volt akkora nagy meleg, de ha már elhatároztuk, akkor ott reggeliztünk, mikor eldübörög egy harckocsi a ház előtt, nem reggel, hanem most este, mikor a fagyit nyaltuk, megáll a parkolónál, mármint a harckocsi, a fagyisautó hűlt helyén, leugrál róla 4-5 gépfegyveres terepszínű mintás ruhában, bukósisakban, de nem a fagyist keresik, hanem berohannak az erdőbe, arra, amerre a buszhoz szoktam reggelente menni, akor amikor nem maradok itthon, hanem elmegyek dolgozni, és kivételesen nem autóval, hanem busszal, mert az autó a családnak kell, meg ahol a lenti játszótérre a gyerekkel. Szóval le a völgybe. Aztán a harckocsi nagyon büdös gázolajat pöfékelve a kertünk alá, annyira, hogy a fagyi végét kénytelenek voltunk behozni és a lakásba megenni, elgurult. Az, amelyik a völgybe elfutó fegyvereseket hozta. Puffogás és fegyverropogás most nem hallik, de valami csatakiáltásokat hallani a völgyből, amerre a katonák a fegyvereikkel elrohantak, de ez a kiáltozás nem olyan félelmetes, inkább olyan, mint a focimeccsen a gól. Lehet, hogy megtalálták a fagyist, és most örülnek a gombócoknak.
Fent már mint említettem volt, megsütöttem életem első fahéjas csigáját, gyerekkoromban nagyon szerettem, mikor nagyanyám sütött, kár, hogy akkor nem gondoltam rá, hogy nekem is lesznek gyerekeim, és nem kértem el a receptet tőle, mert ez egy kicsit száraz lett, de nem panaszkodom, mert a család eszi, finom.
És ezzel el is árultam magam, hogy megszegtem a szeparációs diétámat, azt, amiben eldöntöttem, hogy egy ideig sem fehér cukrot, sem fehér lisztet nem veszek magamhoz, mert ebben a kalácsban volt cukor is, liszt is, tej is, az is fehér, természetesen. És már betettem a vadasnak való szójaszeleteket a páclébe, de ez most nem tartozik ide.
A súlyom, az köszöni jól van, a diétám meg örül, mert szabadnapot tartottunk, de tegnap jól ledolgoztam, mikor elvittem pingpongozni. Kinéztem a neten a következő ütőmet, mert az a három, ami most itt van nálam nem alkalmas arra, hogy az edzőt megverjem, persze az ütőben a hiba, kevés a spin. Na meg túl nagy a pocak, de egy jó drága ütővel az is lemegy.
Aztán kertészkedtünk, levágtam a füvet, megritkítottuk a retket, megkapáltam a veteményes kertet, a lányok is valamit szöszöltek, többször odamentek a rózsabokorhoz, körbeülték, beszélgettek vele. Csak az a nagy nyár, az kár, hogy tegnap véget ért.
Tök jó, ha a csütörtök szabad, mert olyan érzés, mintha vasárnap lenne, holnap munka, ami hétfő érzés, de egyben péntek is, egyhetes hét, juhhééé, aztán itt van megint a hétvége, s az utazás. Előbb itt országon belül, jó társaságba, aztán repüléééés. Azt hiszem, nagyon fognak hiányozni az éjszakai fegyverropogások, meg az udvaron reggelizések.
2 megjegyzés:
ÖÖööööö, mostmár tuti biztos vagyok benne, hogy ilyenkor nem a gyógyszered gurul el, hanem a hőség teszi és megsüt a nap.
De határozottan jót tesz a rekeszizmomnak a "napsütötte Betond stílus"! :D
A kicsi csajod meg annyira, de annyira édes kis hús még mindíg!!! :)
:D
Szerintem nem baj, hogy megmutattad a szervezetednek, hogy na ilyet mostanság nem sokat fog kapni (fahéjas csiga)! Jó emlékeztetni rá, mert akkor bekódolja és mikor nem kap, akkor fogy a test! Bár a fagyiban is lehetett némi cukor! Ejnye bejnye!:)
A pingpong az egyik kedvenc sportom, kár, hogy mostanában nem űzöm....Jó kemény popót farag pedig!:)
Jó utat!
Megjegyzés küldése