Elkészítettem életem elsõ vadasát, szójával. Anyukámolyan finomra tudja, hogy megpróbáltam én is, bezzeg a szósz ízesítése nem úgy sikerült. Cukor kell bele több, vagy mustár, citrom vagy tejföl? És mennyi só? Végül finom lett, ehetö, de annyi sok káromkodást sikerült bele fõznöm, hogy az egészet inkább ki kellene dobni, mert aki eszik belõle, idegbajt kap. El is ment a kedvem tõle. Majd lefagyasztom, és odateszem a süsszler só mellé, amit a telefonom és a reptéri biztonsági kapu duplán hatástalanított.
Vendégségbe várnak a jövõ héten, és kérdik, mivel lehet engem megvendégelni. Ha nem lenne a diétám, tudnám ajánlani a zöldséges pizzát, a bármilyen zöldséges olaszos tésztát, meg a lekváros kenyeret, na de így, hogy a tésztát is kerülöm? Mondjam, hogy hívjanak meg szója-vadasra? Egyébként bármilyen párolt és grillezett zöldség, meg fõzelék megfelel, amibe nem mosták bele a disznó lábát.
Nehezemre esek. Ma hiába a 20 perc konditermi kerékpározás, ha meg sem izzasztott, bár a lábaim és a hátfelem érzik erõsen, folytatni kellene minden nap, meg is vettem hozzá a technikai pólót (ami akkor sem látszik izzadtnak, ha nagyon átázott), de most egy idõre kipipálom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése