Ma életemben elõször ettem csalánlevest. Világos színû, pikáns (citrommal ízesítették) lében apró krumpli kockák, és apróra vágott zöld levelek úszkáltak, elõször azt hittem, hogy rántás nélküli kelkáposzta, aztán mondták, hogy csalán. Olcsó leves. Vicceltek a finnek velem, hogy csíp, mint a magyar paprika (nem is), meg hogy akkor jó, ha csiklandozza a gyomrot belülrõl. Hát azt sem. Azt mondják sok a vas benne, a mágnes hozzá tapad a hasamhoz. A vas igaz lehet, a mágnes nem.
Levezettem ma 250 kilométert, 26 fokos hõségben, ragyogó napsütésben, a zárt autóban. A nap megsütött, a légkondi lefagyasztott, kegyetlen megfájdult a fejem, talán be is rekedtem megint. Borzalmas ez a nyár, és még csak alig kezdõdött el.
A gyomrom meg görcsben a holnapi utazás miatt. Vasárnap fél hatkor kelni?
A héten életem legelsõ kakaós csigája, tegnap életem legelsõ saját vadasa, a kocsiban azon gondolkodtam, vajon még mennyi minden van, amit életemben elõször fogok csinálni. Olyan ez, mint valami bakancslista. Még nem láttam a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése