2011. június 29., szerda

Mai ima

Úgy tűnik azzal, hogy valaki kiteszi az internetre a fogyókúrás naplóját, hogy mit evett ivott, hogy mennyit ugrabugrált, hogy milyen volt és milyen akar lenni, valóban lehet fogyni. Nem értem. Mennyit próbáltam már, és mennyit blogoltam, mégsem fogyok. Feladom. Ne sajnáljatok, jól érzem magam. Csak nem jön össze az a napi 3o perc. És Norbit sem bírom, sem a zafír békát. A pingpong jó lenne, de ahhoz két ember kell. Tudnia kell játszani, és rá is kell érnie.

Azt hiszem, mégis értem, hogy működik. Az ember kiírja a titkos vágyait, bedobja a közösbe, kilövi az univerzumba, és az univerzum megvalósítja azt. Mint ahogy az ember kiírogatja a válás utáni lelki bajait, vívódásait, és lassan megoldódnak. Mert elkezd valami másra figyelni. Kifelé. A blogra. A nem-befele figyelés segít. A mások blogjának követése segít. A közösségbe betevés (én is megosztok) és a közösségtől kapás (én is olvasok). Nesze, a blog, mint a 21. század imádsága. És ha valakinek megoldódnak a lelki bajai, vagy eléri a célt, a kitűzött kilókat, lassan abba is hagyja a blogolást, mert már nincs szüksége rá. (Önző dolog, mert mi van a többivel, aki még számítana rá? Tudod, kaláka. Együtt sírunk, együtt örülünk.)

(Dobjon mán egy levelet az okokat illetően az a ciberbarát, plíz mert még képes vagyok magamra venni.)

Tegnap lefoglaltam egy öltözőszekrényt a munkahelyi alagsorban. Azzal a titkos szándékkal, hogy majd egyszer elkezdek kerékpárral járni munkába. Ha BKV-val megyek, az 45 perc, ebből 15 perc gyaloglás. Ha autóval, akkor 15 perc, semmi gyaloglás. Ha naponta mozogni szeretnék, lemehetnék a munkahelyi alagsori konditerembe, tekernék 2o percet, fürödnék és öltözködnék 1o percet, az megint pont 45 perc. Utána számoltam a kerékpárnak. kb 8-8.5 kilométer, emelkedőkkel. Az útvonaltervező szerint 26 perc, na nekem az elefánt súlyommal jó lesz a 4o is, hozzá 5 perc átöltözés, ugyanott vagyok. Az effektív mozgás 4o perc, ami sokkal látványosabb is. Egyetlen bajom van vele, az a q napsütés (ami már reggel 3kor elkezdődik, és éjfélig tart). Hogy bújok el előle? Tudjátok, a karmám, az előző életem.

Na nesze univerzum, ezt segíts megvalósítani!





Még el akartam árulni, hogy tettem le a halálfélelmet, talán egyszer máskor, ha...

6 megjegyzés:

martinelli írta...

Érdekes ez a bejegyzésed.

Kata írta...

Légyszi definiáld a cyberbarát fogalmát. Köszi :)

Névtelen írta...

Én értem a bejegyzést. Az imád meghallgattatott.:)
Ne add fel kérlek! Megoldjuk a problémád, idő kérdése csak.

Üdv.: fázós

Meri írta...

Bizony a bicaj az egyik legjobb módszer. 2-3 hét, még csak nem is kell minden nap azzal menned, csak mondjuk hetente 3 alkalommal. 3 hét után már érezni fogod, hogy mozogtál. Én is, ha csak tudok, azzal jövök. Nekem is kb. 7.5 km az út. Ha 9 előtt érek be, akkor egy gyors szauna, és indulhat a banzáj...

Vera Linn írta...

Nap ... nem sokat láttam belőle az idén. A jókedvem pedig fotoszintézissel táplálom.
Amúgy nagyon jó ez a bejegyzésed.

Simon Csaba Endre írta...

Ping-pongra szivesen benevezek. Imadom.