Az érdekes volt, amikor felmentem a ház tetejére, hogy bemásszak a cserepek (nem cserepek, hanem hullámpala, de az nem hangzik olyan jól) alá, hogy megnézzem, hogy állnak a gerendák a szoba felett, mert nem akartam a vékony mennyezetbe fúrni, mindenképp valami gerendára akartam szerelni. Mivel az egész udvar engem bámult ott fenn a magasban (nem ők voltak fenn, hanem én, az egész udvar, pontosabban az udvar népe meg a játszótéren, onnan néztek), úgy nézhettem ki mint Gombócartúr, mikor repülni indult, és a bebújó ablak le volt csavarozva, nálam meg a collstokon kívül semmi más szerszám, vagyis, hmm igen, és a nagy közönség végett nem akartam ordibálni a páromnak, hogy dobjon a hátamba egy csavarhúzót, mosolyogva lemásztam dolgom végezetlen, mintha tök természetes lett volna, hogy a tetőn sétálok. Aztán kopogtatással találtam egy gerenda-féleséget, biopsziát fúrtam, és szerencsém volt. Most boldogan hintázik. A párom is kipróbálta, nem szakadt le a plafon, azért nem szívesen ülnék rá, mert nem vagyok ács, vagy tetőfedő, a telek meg (nem a földterület, hanem a hideg évszakok) hidegek erre fele.
Hamarosan beszámolok róla, hogyan cseréltem ablaküveget.
2 megjegyzés:
Ó, hát te ilyen ügyes vagy? Várom a beszámolót az ablakcseréről! Aztán lehet hogy meghívlak ablakot javítani. Ma lemostuk (lemosta), és az egyik a kezében maradt. Merthogy eltörött az a valami, aminek az egyik fele az ablakon,a másik fele az ablakkereten, és azon fordul vagy nyílik vagy mit csinál. Érted, ugye? És most van 5 ablakom, amiken gyönyörűen át lehet látni, és van egy hatodik, amelyiken még a többinél is szebben, pedig a lépcsőház falát támasztja. Még jó hogy van redőnyünk. Éljen az amortizáció! Nem számolhatnám el adóalap csökkentő tételként?
Úgy érzem Betond, nálatok ismét ezer fok van és nincs sapid! :D
De én ennek nagyon örülök, szeretem, mikor megzizzensz egy csöppet! :D
Megjegyzés küldése