Meggy

Leszedtem az udvarban a meggyet (finnül és angolul savanyú cseresznye), amire a finnek azt mondták nem jó, mert túl savanyú. Hát, kicsit tényleg, de ne adjuk oda a madaraknak, lesz belõle lekvár, szeretem a túróstésztára rá, kevesebbet kell anyutól importálni. Most receptet kerestem, de egyik sem jó, egyik azt mondja, húsdarálón kell ledarálni (honnan szedjek?), másik szerint felét turmixolni, harmadik szerint a levét leszûrni, a francokat, anyu (és a nagyanyám) receptje lesz, szerencsére volt telefonos segítség. Majd ha megtanulok telepatizálni, megkérdem a mamát is. Mindenesetre 60 deka cukor megy egy kiló meggyre, levébõl lehet lemerni, de szûrni nem kell, csak akkor megy bele a cukor, mikor már felfort, s a tetejére lekötés elõtt kis szalicil. Gyorsan fogy az eperlekvár, lesz üveg eltenni, bár úgy nézem meggybõl több lesz, s lassabban is fogy. Lehet csinálunk pitét is, vagy rétest kész tésztából. Most a fõ gond a meggymagozó, hiába kérdeni, Finnországban annyira ritka a meggy, de még a cseresznye is, hogy nincs rá szükség. Mondjuk ez utóbbihoz minek is.

Ma a Heurékában voltunk, ami itt a helyi csodák palotája, a legérdekesebb rész a múzeumon kívüli kõpark volt, ahol mindenféle sziklákat lehetett látni (melyik az andezit?), meg talán a saját arcképpel ellátott pénzérme volt.

Telik a nyár, mindjárt mennek, s mindjárt menni kell dolgozni.

Tegnap a kollegáimmal voltunk grillezni a nagy-boci-szigeten, a fiaimnak volt röplabda-társaság, s az indiánokkal beálltak krikettezni. Örömmel néztem, hogy tudnak kommunikálni velük, meg a kolléganõm 17 éves lányával. Kicsit irigylem õket. Nálunk Somogy volt meg szénabolglya, meg kukorica kapálás a nyári szabadság, nekik meg