Finnország felfedezi a palacsintát

Tegnap szülinapi bulin voltunk, s mikor már rengeteg finomsággal megtömtük a hasunk, a házigazda palacsintát sütött, terror a vonalaimra, gyengém a palacsinta, pedig az egyik vendég azt mondta, látni, hogy fogytam. Hogy is van a bibliában? Akkor kell felkínálni a legjobb bort, mikor már mindenki részegre itta magát? Hát itt akkor kaptuk a legjobb falatokat, mikor már az összes többi finomságot végigettük.

A Dronningholm töltött palacsintája (újdonság)

Mikor ezt írom, mit látok épp a napilap hátoldalán? Az egyik lekvár gyártó cég (Dronningholm) reklámozza egész oldalon az újítást: a töltött palacsintát. (A kép az internet oldalukról van.) Ugyanazt a palacsintát, amit mi százéve eszünk. Mert a finnek palacsintája ujjnyi vastag (lusta recept, nem kell dobálni meg forgatni), és a tetejére kenik a lekvárt meg a tejszínhabot. A kakaós palacsintát (eddig) nem ismerték, s nem ismerhetik a túrósat, de még a hortobágyi húsosat sem, a gundelrõl nem is beszélve. Lenne ezeknek a finneknek még mit tanulniuk, de már elindultak a lejtõn a jó úton.