Lassan vége

Nem tudom miért utálom ennyire a karácsonyt. Elvileg a szeretet ünnepe, nekem túl szentimentális, túl érzelmes, és VV Attilával és Énekes Zsuzsival szimpatizálok. És nem a túlzabálás miatt van negatív hangulatom. A gyerekeim valahol ott a távolban, az egyik egy bazi drága ajándékot kapott, a másik kettő meg semmit, na ez nyomja az oldalam, hogy azok a büdös kölkök nem mondják, mire van szükségük, vagy ha mondják, az elérhetetlen (mi az hogy csőnadrág, hol kell azt venni, és hogy szerezzem be egyetlen hétvége alatt?), a másik meg megveszi magának a playstationt. A család szerencsére jól van, játszanak.

Hogy hogyan telt, és hogy jutottam ide az ünnep végére? Főztem, olvastam a Helsingin Sanomatot, egy hónapnyi újság gyűlt össze olvasatlan, olvastam a magyar híreket, higgyétek el a finnek sem sokkal jobbak, választások lesznek (lecserélik az elnököt), és az év végén, karácsonyra kaptunk egy olyan törvényt, hogy mindenki, még az is, akinek nincs tévéje, fizetheti a tévéadót. Eddig tévédíj volt, minden háztartásnak fizetni kellett, ahol volt tévé, akinek nem volt, annak nem kellett. Most meg mindenki, független attól, van-e neki, vagy hány van, fizethet, és kettőnk a nulla tévénkre többet fogunk fizetni, mint amit fizettünk volna eddig, ha lett volna.

Ha így megy tovább, jövőre felbomlik az Európai Únió, és a világ a szakadékba zuhan. S akkor legyen jókedvem karácsonykor.