Nem akarok itt lenni. Fázom. Összegubóznék, betakarnám magam, sírnék. Haza akarok menni. A szûk családomhoz. De legyenek ott a nagyobb gyerekeim is. El vagyok keseredve, pocsékul érzem magam, forog a világ velem, ideges vagyok, remegek, rezeg a hájam, mint a kocsonya. Pörög, dolgozik belül a motor, nem tudok nem figyelni rá. Életmód váltás ide vagy oda, a múltamból származó bombák vannak a testemen, amik bármikor robbanhatnak. Temetem magam.
Igazán nem ért semmi váratlan, csak a biztonság kedvéért ki kell vágni egy pár anyajegyet, pusztán elõvigyázatosságból. Baromi drága. De ha nem csináltatom meg, ki tudja, mikor robbanok. Na ezért nem tudtam aludni tegnap éjjel, és ezért nem fogok tudni aludni még hetekig. Meg úszni és squash-olni se. Mi lesz akkor a vonalaimmal? Ja, hogy újabb vonalak (vágások) a testemen...
Kicsi vagyok, éhes vagyok, fáradt vagyok, mellesleg kövér is vagyok, nem pici vuk.
---
Kicsit morbid: Az elõbb megkérdezte az egyik gurum, akarok-e tovább lépni a reinkarnáció felé vezetõ úton? Beljebb az önismeretembe? Most mit válaszoljak? Ha megígérik, hogy nem fogok többet aggódni, akkor jövök.
---
Az egészben az a legszarabb, hogy a döntés az én kezemben. Nekem kell idõpontot foglalni orvoshoz (eddig csak nõvér látott), aki dönt, hogy kell-e vágni, ha vágni kell, melyiket, de akkor vág is azonnal, pusztán elõvigyázatból, meg azért, mert a sebész imád vagdosni, meg varrni, ez a feladata, ezért fizetik. Ha nem döntök idõben, ha halogatok, ha nem foglalok idõpontot, magamra vethetek (keresztet), én leszek az oka, hogy már nem tudnak segíteni.
Magyarországon ez úgy volt, hogy azt mondták: maga rákos, holnap operáljuk, nem volt mit tenni. Oké, akkor sem aludtam egy hétig, de az õ kezükben volt a felelõsség, õk döntöttek helyettem.
Nem vagyok elég felnõtt, hogy szembenézzek ilyen döntésekkel. A tököm tele van magammal. Le akarom cserélni ezt a földi ruhámat. Ez az elme, ez a tudat új testet, és új akaraterõt akar.
---
És ha mégsincs reinkarnáció, akkor mi van?
4 megjegyzés:
Hej, hej. Nyugi, a paratol nem lesz jobb. Nem voltal ebednel, hazamentel? Vartunk. Este majd elnezzuk a rohangalo kolykoket, es megnyugszol. Nincs is annal nyugtatobb latvany. Nyugi.
Tudom, hogy nem vigasztal, de idehaza is nagyon hideg van. Fáznál.
Azokat a pöttyöket, pedig épp idejében fedezted fel ahhoz, hogy ne legyen belőle igazi baj!
Innét nézve, kész szerencse :S!!!
Nyugi! :)
Jó éjt!
Betond, én is a napokban erőt veszek magamon és felhívok egy pöttyológust, hogy megszabadítson pár ilyesmitől. Én is bátor, ha te is bátor... :)
Fel a fejjel, ráérsz akkor megijedni, ha a szemedbe mondják, hogy van rá okod. De nincs és punktum!
Betond!
Tudom, bazi drága.
Tudom, utálatos a szike, meg a varratok.
De ha ezen múlik az, hogy lesz-e újabb 7 éved, akkor kérdés, hogy mi a helyes?!
És igen, a végén majd kiderül, hogy bazi drágán levettek egy pár olyan dolgot rólad, ami igazából semmi gondot nem okozott volna, de...
Ne parázz, indíts a dokihoz, és vállald azokat a hegeket.
Különben is, egy férfit a hegek tesznek a legvonzóbbá! (vagy csak én vagyok ilyen kattant?!)
Megjegyzés küldése