Rammstein - a pokol tüze?
Annak idején, mikor anyajeggyel mûtöttek, eléggé padlóra kerültem. Megviselt. Nem igazán értettük, mit jelent, mennyi van hátra, azt hiszem, a gyerek is érezték rajtam a bizonytalanságom. Akkor az járt a fejemben, csak azt érjem meg, míg a gyerekeim nagykorúak lesznek, önellátók. Addig van rájuk hatásom, addig tudom õket nevelni, addig van nagy szükségük a támogatásomra.
Persze az élet mást hozott: sem nem voltam halálos beteg attól az anyajegytõl, sem nem maradt együtt a család, ahogy azt mindig is szerettem volna, és ahogy minél messzebb akartam lenni ex-tõl, úgy kerültem egyre távolabb a gyerekeimtõl is. Pedig nagyon függõ voltam tõlük. Nagyon hiányoztak, és hiányoznak ma is, hogy nem látom õket napról napra felnõni, hogy nem vagyok ott nekik támaszul mikor szükségük lenne rá. És nem csak az atyai pofonokról beszélek, hanem inkább a minta, az értelmes élet mintája. A tanulj fiam, megéri, és a légy szorgalmas mintája, amit én is kaptam. Bár milyen mintát tudnék nekik mutatni, a hipochonder, félénk (parázós) lelki micsodáimmal és agyi furcsaságaimmal (iku) együtt? Talán jobb, ha a kötélidegekkel kiegyensúlyozott anyjuk neveli õket, s én ott vagyok nekik hátországnak, anyagi támasznak, menekülõ útvonalnak, ha egyszer szükségük lesz rá.
Szóval akkor az volt a terv, hogy túlélek addig, míg megnõnek. Na most ez lassan bekövetkezik: a lányom 18 lesz mindjárt, a fiúk is betöltötték a 16.5-öt. Megint elértem egy "célt", egy kitûzött állomást, mint ahogy elértem már az "ülök a tengerparton egy sörrel a kezemben és azon gondolkodom hogy hogyan tovább" célomat is, a saját lakás, gyerek, család, kocsi célokat is legalább kétszer, van amit (az élvezetesebbet) négyszer is, hehe, s büszke lehetek a produktumra mind értelmileg, mind egészségileg, lekopogom. Bár ez a kis finnyás csokival mûködik, de képes megenni a krumplit is, kipróbáltuk, lehet belõle még rendes ember. Rajzolni meg már tökéletesen tud, az olyan matek fogalmakkal is tisztában van, mint négyzet, téglalap, kör, háromszög, ezeket oda vissza tudja rajzolni is, na meg a mai újítás, az átló, majd elmesélem, a négyzetnek tökéletesen berajzolja az áltóját.
Ott a Rammstein koncert közben, a színpad mögött azon gondolkoztam, hogy ha nem találok hirtelen valami értelmes életcélt a következõ hét évre (lehetõleg 2x hétre, akkor lesz a picúr is nagykorú, de nem baj, ha 6x7 lesz belõle, az pont 42, szép kerek szám, bár az még gombócból is sok, nem hogy évekbõl), akkor hirtelen elunom magam, és elhervadok. Aztán felvázoltam a lehetséges célokat: látni (részt venni) a gyerekeim esküvõjén, látni és nevelni az unokáimat (remélem a lányom nem olvassa, mert nem szeretném, ha az anyukája példáját követné, hogy 19 évesen elkezdje és 21 évesen már 3 gyereke legyen, bár érdekes lenne mesélni az apuka társaknak, akikkel együtt baba-papa klubozunk, hogy nekem már 3 unoka... átfut a meleg a hátamon, ha belegondolok), és látni ezt a csöppet felnõni, szeretetben, egész, szeretõ családban, látni szenvedni az egyetemi vizsáin, meg az után.
Na meg ott van a másik nagy téma, ami életem témája és jelentõssége is lehetne, ha példamutató élettel bevonulhatnék a történelembe, ha sikerülne levetkõzni ezt a hülye gondolkodást és a helyére felölteni valami értékesebbet, hogy az emberiség hasznára lehessek, mondjuk mint egy világítótorony (kakukkosóra makkal és lánccal), hogy utat mutathassak, meg ajtót a félelemnek, a gyarlóságnak, az önzésnek, és önfeláldozzam magam valami nagy terv megvalósulása érdekében.
Szóval abban maradtam magammal, hogy van még értelme folytatni, van még mit csinálni, elérni, és egyáltalán nem akarom feladni, mint a hidat õrzõ vitéz a Gyaloggalopban. Magyarul van értelme az életemnek, van célom, van feladatom
---
Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy ha valamikor felvázoltam egy célt, és azt elértem, nem kell teljesen elkeseredni, mert rengeteg új célt lehet találni utána is.
---
Na ez most valahogy úgy sikerült, mint egy újévi kívánságmûsor, a múlt évre való szentimentális visszatekintéssel... Bocs, ha nem tetszik, töröld.
1 megjegyzés:
Nekem tetszett. juli
Megjegyzés küldése