Egzisztencia

Április negyedikét zászlólengetés helyett finom havazással ünnepeltük, minden hófehér, mint decemberben, csak még hozzá a nap is süt. Harsan a dal, ropog a hó a láb alatt, menetel a munkába a siserehad, csak hogy a nagy költõt idézzem. Éljetek, és éljek én is, legyen vidám a mai nap.

Be vagyok havazva, tegnap késõ estig tartott mire visszacsináltam a tegnap elvesztett elmentetlen dokumentumot.


Tudjátok, kik a múmik? Behavazott vizilovak, akik azért olyan kövérek, mert elfejetettek nekik feneket rajzolni. Amolyan boldog, filozofáló lények, mindenféle kalandokba kerülnek. (Érdekes, õk nem fogyókúráznak.) Róluk olvasok egy könyvet, amiben azt magyarázza az író, hogy a múmi történetek milyen mély filozófiai rétegeket kapargatnak, Sartre és Kirkegard egisztencialista gondolatait múmi idézetekkel támasztja alá.

Valami olyanokat, hogy az életünket és mindennapi problémáinkat (pl elmentetlen ppt) csak akkor vagyunk képesek más szemmel, kívülrõl nézni, ha valami váratlan esemény üt be, mint amikor Múmimama konyháját elönti a víz, és az emeleti szoba padlójába vágott lyukon keresztül lenézve eszébe jut, hogy tegnap elefelejtett elmosogatni, és a mosatlan edények az árvízben koszosak lesznek.

Azt is magyarázza, hogy az életünk a folyamatos váratlan eseményekre adott válaszok, döntések sorozata, mint a Múmivölgyben: bármikor beüthet egy vihar, egy meteor, egy vulkánkitörés, vagy beállíthat egy fáradt vándor, és ezek a váratlan események mentén megy az élet elõre. Szabad a világ, mert bármikor megtörténhet bármi, és szabadok vagyunk mi is, mert folyton van választási lehetõségünk, hogy mikor merre indulunk.

A jövõ kiszámíthatatlan, és nekünk folyton az ismeretlenrõl kell döntenünk, és a döntésünk meghatározza azt a jövõt, amit végül megélünk. Vagyis választunk egyet a párhuzamosan létezõ jövõk közül. És ez a folytonos választási lehetõség tesz bennünket szabaddá, vagy adja meg a szabadság látszatát.

Párhuzamos jövõk és váratlan események

Nem mindegy, hogy Múmimama elmosta-e az edényeket, ha másnap jön egy árvíz, és az édények ígyis, úgyis, a víz alá kerülnek?

A kérdés, van-e sors, hogy hatnak a dolgokra a természeti törvények, mert hatnak, mint a hangulatunkra a ma reggeli havazás: valakit bosszant, mert a kocsi ablakát megint kaparni kell, nekem most inkább pozitív volt, mert a hóembereim még megvannak, és a ropogós hó mellé ragyogó napsütés társult: jobb, mint a december.

Nem is baj, ha a kutyaszart a hideg konzerválja. Lehet, hogy mire kiolvadna, elönti a világot az ár, s már mind messze járunk.