2012. augusztus 16., csütörtök

Unalomról meg egyebek

Tegnap kánikula volt, 25 fok fölé ment a hőmérő. Jól esett a jó idő. Aztán megint álltam az udvaron a csillaghullásra várva, de csak nem jöttek a perszeidák, csak a szomszédból az ütemes ágynyikorgás - egyre hallkabban csinálják. Talán beleúntak már.

Türelmetlen vagyok, beleúntam már a várásba, érdeklődtem, hogy mikor kerülök sorra, holnap megtudom, remélhetőleg még a franciaországi konferencia előtt.

Minden reggel kása? Nem lehet azt megúnni? A jelek szerint nem, mert lehet variálni. Azt, hogy miből főzöd, zabból, rozsból, vagy árpából, hogy mit teszel rá, málnát, epret, áfonyát, vagy lekvárt, fahéjt, kókuszt, mézet, mandulát, nekem például a kedvencem a zabkása szeletelt mandulával és málnalekvárral. Ma reggel például sok ribizlivel és kevés áfonyával ettem.


A gyermek kapott tegnap egy orvosi táskát. Az utóbbi napokban orvososat játszik. A csacsinak a nyakára nőtt egy dudor, meg kellett operálni. Kis édes. Ha felnő, majd orvos lesz, hogy az apját meg tudja gyógyítani. Mondtam már, hogy a nagylányom meg pszichológusnak készül?

Nincsenek megjegyzések: