Ha az első nap a közeledés volt a hegyek felé, a
második az ismerkedés, bolyongás a kanyargós hegyekben, a harmadik nap a
megtapasztalás, küszködés, fizikai fáradalmak, az egészet megkoronázta a
mai nap, a tanulás, amikor egy másik barlang hatalmas csarnokában
előadást és katár zenét hallgattunk kb ezren egyszerre. Mint valami
beavatási szertartás.
A mai barlang a Lombrives volt, a völgy másik oldalán (szemben azokkal, ahol tegnap mászkáltunk, imhol a kép, ott azokban a lukakban bujtunk), ez a
katárok találkozó helye volt. Hatalmas. Gyalog, szerpentinen kellett
felmenni, ott várni egy órát, mire valami barlangi mentők megérkeztek,
ekkora tömeghez kellett a biztosítás, aztán kb 300 méter séta a
barlangban, a végén átmenni egy szűkebb, de lehajolva járható folyosón,
aztán át egy ajtón a csarnokba, ahol mondom elfér 1000-1500 ember.
Legalább fél óra volt, mire mindenki beült a terembe, volt aki párnát
hozott, volt aki kisszéket, meg természetesen lámpákat. Én a kalapomra
ültem, mert minden kellékem a kocsiban maradt, ahogy már mondtam, vagy
mondani fogom. Kifelé erősen előre tolakodva is 20 percet sorakoztam,
mire az ajtón átjutottam, bár a tolakodás azért túlzás, mikor mindenki
jámboran várt a sorára, aztán még negyed óra volt, mire a hegyről
leértem, finn barátaim már megkávéztak, mire oda értem.
Erről
a napról csak mobilos képeim vannak, a kamera, meg mindenféle
felszerelésem, a piszkolható ruhám, a fenékalátét párna, amit csak
emiatt a program miatt hoztam, a vizem, kajám, mind a kocsiban maradt,
mert a reggeli program után már nem volt idő elmenni a parkolóig, sietni
kellett, (bár ha tudjuk, hogy a mentők miatt egy órát várni kell,
elmehettem volna a kocsiig, meg vissza, pont belefért volna az órába, de
mivel a lábaim a tegnapi miatt ma sztrájkoltak, próbáltam limitálni a
mozgást). Nem baj, a szép ruhám sem lett nagyon koszos, csak izzadt, és
nagyon megérte érte. Érdekes mód, 3 órakor, mikor leértünk, senki nem
volt még éhes, pedig reggel 7 körül ettünk utoljára. Aztán mégiscsak
ettünk egy kis ratatulis palacsintát, ha már lehetett kapni, bár még
este 6-kor sem voltunk éhesek igazán, négyen csak két palacsintát ettünk
összesen.
Közben eszembe jutott a neve, Grotta volt, vagy hasonló. Annak a töltött palacsintának.
Holnapra
Mont Ségurt a program, a tegnapi mászás miatt lemaradtam az angolról,
megyek a német csoporttal, hátha megértek belőle valamit (meg egy kedves
holland barát odaadta az angol forditást már előre). Mint a tegnapi
beszámolómból már tudjátok, a környéken minden vár katár vár, mégis ezt
hirdetik úgy, hogy A katárok vára, és az Iron Maiden is erről zenélt,
nem a többiről. Bár itt lenne a rocker pólóm, amit az utolsó pillanatban
kivettem a táskából! Igaz, az csak a halálfejes Motörheades pólóm lett
volna, nem maidenes. (Running to the hills volt a másik számuk, lehet,
hogy az is róluk szólt?
Most akkor a mai képek telefonnal, visszafelé sorrendben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése