2012. szeptember 18., kedd

Lombrives

Ha az első nap a közeledés volt a hegyek felé, a második az ismerkedés, bolyongás a kanyargós hegyekben, a harmadik nap a megtapasztalás, küszködés, fizikai fáradalmak, az egészet megkoronázta a mai nap, a tanulás, amikor egy másik barlang hatalmas csarnokában előadást és katár zenét hallgattunk kb ezren egyszerre. Mint valami beavatási szertartás.


A mai barlang a Lombrives volt, a völgy másik oldalán (szemben azokkal, ahol tegnap mászkáltunk, imhol a kép, ott azokban a lukakban bujtunk), ez a katárok találkozó helye volt. Hatalmas. Gyalog, szerpentinen kellett felmenni, ott várni egy órát, mire valami barlangi mentők megérkeztek, ekkora tömeghez kellett a biztosítás, aztán kb 300 méter séta a barlangban, a végén átmenni egy szűkebb, de lehajolva járható folyosón, aztán át egy ajtón a csarnokba, ahol mondom elfér 1000-1500 ember. Legalább fél óra volt, mire mindenki beült a terembe, volt aki párnát hozott, volt aki kisszéket, meg természetesen lámpákat. Én a kalapomra ültem, mert minden kellékem a kocsiban maradt, ahogy már mondtam, vagy mondani fogom. Kifelé erősen előre tolakodva is 20 percet sorakoztam, mire az ajtón átjutottam, bár a tolakodás azért túlzás, mikor mindenki jámboran várt a sorára, aztán még negyed óra volt, mire a hegyről leértem, finn barátaim már megkávéztak, mire oda értem.

Erről a napról csak mobilos képeim vannak, a kamera, meg mindenféle felszerelésem, a piszkolható ruhám, a fenékalátét párna, amit csak emiatt a program miatt hoztam, a vizem, kajám, mind a kocsiban maradt, mert a reggeli program után már nem volt idő elmenni a parkolóig, sietni kellett, (bár ha tudjuk, hogy a mentők miatt egy órát várni kell, elmehettem volna a kocsiig, meg vissza, pont belefért volna az órába, de mivel a lábaim a tegnapi miatt ma sztrájkoltak, próbáltam limitálni a mozgást). Nem baj, a szép ruhám sem lett nagyon koszos, csak izzadt, és nagyon megérte érte. Érdekes mód, 3 órakor, mikor leértünk, senki nem volt még éhes, pedig reggel 7 körül ettünk utoljára. Aztán mégiscsak ettünk egy kis ratatulis palacsintát, ha már lehetett kapni, bár még este 6-kor sem voltunk éhesek igazán, négyen csak két palacsintát ettünk összesen.

Közben eszembe jutott a neve, Grotta volt, vagy hasonló. Annak a töltött palacsintának.

Holnapra Mont Ségurt a program, a tegnapi mászás miatt lemaradtam az angolról, megyek a német csoporttal, hátha megértek belőle valamit (meg egy kedves holland barát odaadta az angol forditást már előre). Mint a tegnapi beszámolómból már tudjátok, a környéken minden vár katár vár, mégis ezt hirdetik úgy, hogy A katárok vára, és az Iron Maiden is erről zenélt, nem a többiről. Bár itt lenne a rocker pólóm, amit az utolsó pillanatban kivettem a táskából! Igaz, az csak a halálfejes Motörheades pólóm lett volna, nem maidenes. (Running to the hills volt a másik számuk, lehet, hogy az is róluk szólt?

Most akkor a mai képek telefonnal, visszafelé sorrendben:











Nincsenek megjegyzések: