Ratatulis palacsinta

Úgy néz ki ezek a frankok frankón nem ismerik a ratatuille-t. Talán ezen a tájon nem divat, mert az éttermekben hiába keresem. Vagy lehet túl parasztos nekik, mint ahogy a Lecsó (Ratatuille) c. filmben láttuk. Helyette omletet adnak, többféle töltelékkel, vagy ami itt a menő, hatalmas palacsintát (crapes), olyan vékonyat, mint a miénk, csak kb 40 cm átmérőjű. Van ennek is valami neve g-vel, de nem emlékszem. van az egyszerű változata, amit lekvárral vagy sajtkrémmel kennek meg, van az extra, amibe húst tesznek, és van a speciál, amibe mondjuk ratatuille-t, vagy hasonlót tesznek (mivel nem értem a nyelvüket ezért nem tudom mit, jambon-t), és összehajták, mint egy kispárna. Mindenesetre tegnap sikerült enni olyat, amibe gomba volt, sajt, tükörtojás, krumpli, hagyma, ma meg ratatuille-vel. Ezek szerint mégiscsak ismerik eldugott helyeken (ez egy kemping étterme volt, ami a konferencia idejére csak vega kaját ad - kár hogy eddig nem tudtunk róla).

Azért megérdemelnek egy jópontot, mert volt nekik madárjetük, alul karamell sziruppal, felül kemény tojáshabbal, finom volt:

Ezt meg a szomszédban fotóztam, terror-specialitások. Gondolom, milyen lehet.

A konferencia helyszíne mellett helyi árusok zöldséget árulnak, áldassék a nevük (de nem tudom - mármint a nevüket), meg halat és bort, na ezt nem tudom kinek. A repülőn is mosolyogtam idefelé, mikor láttam, hogy mindenki sorra adja vissza a menüként felkínált sonkás szendvicset. Legalább a gép fele ide tartott, a styuvik csóválták is a fejüket. Jó emlékezni rá, a Lufthansán nem lehet vegát kapni. Foglaláskor sem lehet kérni. Majd reggel fõzök egy ratatulit, bár nagyon nem kívánom már a mai palacsinta után. Ha megmarad, felviszem a maradékot a repülõre. Hurrá, mindjárt megyünk haza.

Holnap fel kellene hívni a kórházat a leletekért, élek-e még.