Ax les Thermes nevû helyen van a szállásom, ide 20 kilométerre az Ax völgyében van a konferencia, magas hegyek között. Az az völgyében viszonylag simán ki lehet innen jutni, minden más irányban hegyet kell mászni és kacskaringani.
Mondtam, hogy a cél Carcassonne lett volna, mert van egy olyan társas, kb ennyit tudtam róla, meg a netrõl hirtelen annyit találtam, hogy van egy szép várfala, meg belvárosa, olyan, mint Tallinban, csak talán ez nagyobb. Azt nem írta a net, hogy a két órás utat valójában 5 óra alatt tudom megtenni, és magára a várra csak annyi maradt, hogy lentrõl lefotóztam. Megint úgy járok, mint Barcelonával (tök véletlen pont a las Ramblason parkoltunk le, és sétáltunk rajta egyet, de a dali templomot, a Sagrada Familiát nem is sejtettük, hogy ott van a közelben - kimaradt, talán egyszer még eljutok oda. egyébként Barcelonába ajánlják átugrani innen is, nincs messze, csak 3 óra.)
Szóval elindultam kevéske tervvel, a terv annyi volt, hogy a hegyeken át megyek, Limuzin (Limoux) felé, ha valami szépet látok megállok, délben a hegy tetején meditálok (hogy gyógyuljon a seb), és két órát császkálok a híres városban. Aztán ahogy tudjuk Mérõ Lászlótól, hogy a tervek azért vannak, hogy legyen önbizalmunk nekivágni, és legyen mitõl eltérni. A kocsi nem igazán bírta az emelkedõt, hiába nyomtam, mintha direkt húzták volna vissza a gázpedált, nem gyorsul felfelé, szinte vért pisil, hogy fel tudjon menni. Az automata sebességtartót késõbb találtam meg, na azt ha lejtmenetben beállítom 110-re, akkor simán megy felfele is ennyivel.
A másik akadály a sok látni, meg fotózni való volt. A szerpentinek. Lent lesznek képek róla. Meg a hegyek. Aztán a hangulatos kisvárosok. Érdekesek a fatáblás ablakos, szinte teljesen az út szélére épített kétemeletes házak, a nálunk megszokottnál laposabb, de piros cserepes tetõvel. A falak színe legtöbbször a vakolat színe, szürkés, világos barnás. Na meg a meglepetés.
Mondtam, hogy a katárok völgyében vagyok, és róluk szól a konferencia. Hogy mit tanulhatunk ettõl a jámbor, vegetáriánus, szent (= eretnek) néptõl, akiket kiirtott az inkvizíció. Amint kiderült, az az út, amin a hegyek után autóztam, a katárok útja. Mint ahogy nálunk Espoo és Turku között van a Királyút (Kuninkaantie). Látnivaló meg rengeteg, szép parkok, patakpartok, hegyek, a hegyeken kis falvak, és természetesen rengeteg kastély. Chateau. És valahogy mind katár. Néhány hegyre felmásztam a panaszkodó autóval, lefelé öröm volt száguldani, mintha síelnék. Fent meg? Klasz panoráma. A kisváros várszerûen épül, majdnem mint a Budai Vár, csak kisebb, és az utcák mint Szentendre, keskenyek, sikátorosak. Fentrõl lenézve legalább 7 várat vagy romot vagy tornyot megszámoltam, és a nagyobb, amirõl fotók is vannak, a túloldalon volt. Lent a faluban (Aude a neve ha jól emlékszem) olyan erõd, 4 henger alakú toronnyal, mint a Savonlinnai vár. Ha nem megyek fel, ezt észre sem vettem volna. Kár, hogy a Nokia telefonom nem szól, hogy itt van a közelben látnivaló, csak mondja, hogy fordulj vissza, vagy menj vissza a legközelebbi útra. Persze sürget, mert azt igérte 2 óra lesz az út, ha folyton letérek, még azt hihetném, hazudik.
Mi még? A szerpentinek. Az érdekes. Jobbkanyar, aztán utána bal, és 20-30 kilométeren keresztül folyamatosan. El is fáradt a nyakam a sok tekergetésben. Sok helyen nincs korlát se, arra is figyelni kell, hogy le ne potyogjak, mert összetörném az autót, és biztos ki is gyulladna, mint a filmeken. Nem hiányzik most fizetni. Meghalni se, na. Órákon át balra meredek falak, jobbra meredek szakadék... Ez visszatért ma is, csak kicsit máshogy, majd ha lesz energiám holnap elmondom.
A hegy tetején tehenek fekszenek a fûben, birkák legelnek, motorosok pihennek, túristák piknikeznek. Klasz, a távolban a Pireneusok hegyei szürkéllenek. Aztán lefelé. Ha engem kérdeztek, lefelé még rosszabb, mert megindul a kocsi, aztán kanyar, aztán kicsit átlépem a záróvonalat, és ni, ott egy szembeautó, satufék. Megterhelõ, nem volt még sok ilyenfajta tapasztalatom. Aztán leérve jött egy kis sima, aztán hirtelen elment az idõ, de ha már megigértem magamnak, hogy Carcassonne-t (ket n-nel irjak, nem tudtam, de egyel nem talalta meg a Nokia Map), be kell menni, át kell hajtani, be kell szívni, aztán felenni Barcelona mellé a polcra, aztán sipirc vissza a megnyitóra.
Visszafelé még megállék egy McDonaldsnál átöltözni. Megkérdem, ott még úgy ahogy beszélnek angolul, de nem árulnak vega szendvicset, csodálkoznak, hogy finnben igen, sem hagymakarikát, sem almás táskát. Sültkrumpli, azaz fritté jó lesz, a McFlörrit már a francia csaj is érti. felveszem a szép ruhámat, és be a kocsiba, újra ugyanazon a völgyön keresztül.
A konferencia maga szép, 2500 fõ körüli nép a világ minden tájáról (indiait, kínait és japánt nem láttam, feketéket igen), egy hatalmas sátorban. Az érdekes, komoly hang és fény technika. A megnyitó szövegét egy és ugyanaz az ember! hat nyelven elmondja, franciául, hollandul, németül, angolul, spanyolul, és nem tudom még hogyan, a bemutatót már csak 4 nyelven, a konferencia szövegét csak egy nyelven, szerencsére van fordítás. Rengeteg munka lehet mögötte. Én magam is dolgozok, befogadom, megemésztem amit hallok. Fárasztó. Meg aztán fárasztó még 1 órát várni, hogy az ideiglenes parkolóból mindenki sorban kihajtson, és még fél óra a hegynek fel autózni a hotelig, befekszem a kádba, mert itt az van, és fél óra meditálás után arra ébredek hogy kihûlt a víz.
De azért a képeket még gyorsan kiválogattam, erõsen szûrve is 50 kép... itt ízelítõ csak, a többi link után.
A hegyek...
Elég gyakori a platánsor, az jelzi többnyire a kanyart. Vagy csak szegélyezi az egyenest, mint pl a Balatonon.
Pihenõ a szerpentinen az egyik kanyarban.
Katár vár és városka a hegyen
Katár kereszt? Rózsakereszt? Közepén egy kis tenyérlenyomat volt, oda mentem megérinteni, valamit üzentek a múltból, de azt nem mondhatom el, az privátos.
Mint kiderült, a katárok útján autóztam, tök véletlen. És azt sem tudtam elõre, hogy Carcassonne meg katár város, kint is van a tábla az elején h üdvözöljük a katárok városában.
Ez Carcassonne, ami egy Carcass nevû hercegnõrõl kapta a nevét
A szerpentinek (korábban, a hegyekkel együtt kellett volna mutatnom)
Még jó, hogy van Nokia telefonom ingyen navigációval... :-)
A konferencia az Aries völgyében van
Harangoznak is, becsöngetnek, amikor csöndben kell lenni.
Magyar sátor. Jó fejek ezek a magyarországi magyarok. Csak arra nem gondoltak, hogy a világ minden táján megtalálhatók vagyunk, hála a kormányainknak, szóval nagyobb sátor kellett volna.
Bocs, merül az akksi és jönnek a szúnyogok, ma nem lesz link...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése