Tegnap éjfél utánig, kicsivel, hajnal ötig varázsfuvoláztam a teszt riportomat, amit a mai 10 órás kávékiöntés közben fogyasztott el a projekt. Nem dõlök össze a fáradtságtól, á dehogy, most gyorsan lelépek zongorázni is, hogy lelassítsam magam, száguldok, mint a gyors és gépírónõ, aki idõnként le-lecsap.
A tegnapi mese tanulsága, hogy fogjam be a pofámat, álljam meg szótlan, ha barlangba kerülök, különben a vogonok, a másik az, hogy álljam meg az evést, és fogjam be a hasan száját is, ha korog, a harmadik meg nem tudom, azt hiszem jó az, ha valaki tud furulyázni. Vagy ha akarja nagyon azt a célt elérni, akkor eléri. A sárkányt meg legyõzik helyettünk. Vagy ilyesmi.
Jó az, hogy még élõben zenél az operaház, és nem cédérõl nyomják, el tudom képzelni, hogy a konzerv zene mellé korábban felvett konzerv szereplõk 3D virtuális képe énekel és balettog a színpadon.
Most már azt is tudom, hogy a varázsfurulyában van az az á-á-á-á-ááá szoprán futam. Nekem egy kicsit elnagyolt volt a történet, nem volt katarzisom. De kedvem lett mást is megnézni, és normál zenei koncertre járni. Olyan, amit analóg hangszerekkel nyomnak kottából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése