2012. november 13., kedd

Imádok enni

Ma az uszodából hazafelé jövet ni, szembe jött egy McDonalds. Arra gondoltam, milyen jó lenne hamburgernek látszó tárgyat enni, olyan ojjektumot, ami hamburgernek néz ki, de hús helyett vega fasirt van benne. És lett. Imádom az érzést, hogy úgy tehetek, mint korábban, lám a meki gondolt ránk is, egészséges életmódot folyatókra. És bámulom az embereket, akik mit sem sejtenek a közelgõ világvégérõl.

És imádom a 0.0%-os sört is, mert el tudok menni a kollegákkal sörözni úgy, hogy senki nem kérdi meg, te miért nem iszol? És ha kell, parti-taxi szolgáltatást nyithatok, mert akármennyi sört megihatok, mégis vezethetek.

És imádom a Magyarországon kapható vega kolbászt, amibõl olyan jó rakott krumplit csináltam, hogy kétszer is körbeúsztam a medencét utána, mégsem fáradtam el.

És imádom a vega párizsit és a vega turistát, amit szintén Magyarországon kapni, a vega pecsenyezsírral és a szójavirslivel együtt, mert finomak, és olyan érzésem támad tõle, mintha átlagos lennék.

És imádom a konzervbõl kikanalazni az utolsó morzsáját is a vega vagdalthúsnak, ami pont olyan ízû, mint a kukoricaliszttel készített sertés vagdalt vagy löncshús.

És persze az indiai és kínai kaják is finomak tofuval, ha jól vannak ízesítve.

Meg a diófasirt, meg a lencsefasirt.

Meg az a mennyei ízû szejtán gyros.

Meg a vega pástétom (májkrém). A gombás Unicarm fõleg.

Gombapörkölt nokedlivel, friss salátával!

És rántott halat is tudok enni csillagtökbõl, ahogy gyerekkorunkban szoktuk. Csak egy dolgot nem tudok: amikor annyira nagyon kívánom az olajos tonhal konzervet, hol kaphatnék vega tonhalat tofuból, lenolajjal?

Nincsenek megjegyzések: