Nem merem megnézni az inboxomat, mert félek, hogy rámömlenek az olyan levelek, hogy "köszönjük az érdeklõdését, nem Önt választottuk".
Szól a rádióban valami klassz, dallamos, szépen szóló afrikai zene. Tele dobbal, jó ritmussal, kedvem lenne táncolni rá. Aztán véget ér, és kommentálják, hogy ez afrikai temetési zene volt.
Ebben a helyzetben az a jó, hogy hátradõlve, kicsit hunyorítva szépen látszik, hogy szaladgálnak le és fel a hangyák, mint amikor megtaposták a hangyabolyt; ki az aki elveszíti a türelmét, ki az, aki bízik magában, szóval látszik, ki az, aki csinál valamit, és ki az, aki csak kapaszkodik a székébe, és vigyáz, hogy ki ne pottyanjon belõle. Nem tehetünk semmit, a kasza jön, de lehet ezt akár élvezni is, izgalmasabb, mint a moziban, és biztosan lesz a végén katarzis, akármit mondanak is szerdán. Vagy csütörtökön. Most csak arra kell odafigyelnem, hogy nyugodtan, hátradõlve nézzem a beomló világomat, és ne szaladgáljak értelmetlenül fejnélküli hangyaként.
Tényleg, a fejnélküli hangya szaladgál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése