Monoklis tündér

Mesélõs kedvemben vagyok, lehet hosszú lesz.
Ülök a lányom boltjában, pontosabban a szaunában a kispadon, lányom a szaunapolcok alatt, a középsõ polcon kinálja a portékáit, van ott zöldség, gyünölcs, még tej és tisztítószer is, na meg a játékpénz és pénztárgép. Még igazi bevásárlókosár is akad.
Ahogy ott üldögélek, beszélgetünk mindenféle napi dolgokról. Szörnyekrõl, például. Mert hogy engem éppen egy félszemû monoklis szörny (pontosabban monsteri) szolgál ki. Tegnap megnéztük a Szörny Rt elejét, amiben a szörnyek a gyerekektõl félnek, és azért ijesztgetik a gyerekeket, hogy a sikítással áramot termeljenek.
Megbeszéltük már, hogy nem kell félni, mert a valóságban nincsenek szörnyek, amiket ott a mesében láttunk, nem tudnak kimászni a számítógép monitorából, sem a könyv lapjairól, sem az álmainkból, és igazából nem is tudnak megenni minket. Igazi szörnyeket még nem láttunk a fél szemünkkel sem, nemhogy mindkettõvel. Akkor megbeszéljük, hogy a szörnyek miatt nem kell félni, ha mégis megjelennének, akkor meg kell fogni õket, mert attól félnek. Na meg a nevetés: az több áramot termel, mint a sikítás. Nesze a mese gnosztikus vonatkozása.
Aztán rátérünk a mindennapi félelmeinkre. Vannak olyan dolgok, amiktõl szoktunk félni: hogy valakit baleset ér, mondjuk nekiszánkózik egy fának, vagy hogy elfogy a pénzünk, hogy kirúg a Nokia, vagy hogy összetörik a kocsi. Na ezek olyan doglok, amik bármelyik nap megtörténhetnek, ha nem vigyázunk, mégsem érdemes félni miattuk, mert akkor is lesz valahogy. Például ha kocsi összetörik, majd a szerelõ bácsi kijavítja, és gurul tovább.
Aztán megbeszéltük, hogy vannak még igazán félelmetes dolgok, mint például az egér, attól sok néni fél, vagy a pók.
Na a pókon jól megijedtünk, annyira, hogy ki kellett találnunk egy pókos mesét. Azt találtuk ki, hogy ha látunk egy pókot, majd keresünk egy olyan állatot, ami a pókot megeszi. A béka biztos jó lesz, majd az bekapja a pókot. De a békát valahogy el kell zavarni, hát szerzünk egy gólyát. A gólyát meg majd rókával zavarjuk el (kallióban a templom mellett most éppen rókák tanyáznak, írja a mai Metro), a rókára meg kihívjuk a vadászt. Na a vadászt, ha nagyon ide szokna a puskájával, mivel zavarjuk el? Hát természetesen egérrel. Az egeret cicával, a cicát egy kutyával, a kutyának meg azt mondjuk, eredj innen, aztán annyi.
Erre tudjátok mit kérdezett a lányom? Ezt: és a vadász bácsit ki eszi meg? Ki? Hát az emberevõ monoklis szörnyek. Apa, nem lehetne inkább egy monoklis tündér?

Na hát valahol itt untuk meg a mesét, mikor eszembe jutott, hogy még nem néztem a múltheti lottó számokat. Annyi minden történt a múlt héten, hogy már egyáltalán nem lepne meg egy héttalálatos.