Úgy néz ki állandósulok 100 kiló alatt, már akkora a távolság mínuszban a két számjegyû kilók belseje felé, hogy innen nehéz lenne annyit zabálni, hogy 100 fölé hízzak. Persze tudjuk, elég két Kotipizza, vagy Hesburger, és annyi a vonalaknak, na de akkor is: ma reggel 98.7 kiló voltam. Már nem emlékszem mikor voltam ennyire gebe. A pocak az azért ott van, és zavar, de már idõnként le merek hajolni cipõt kötni, és úgy futok squash-ban a rövid labdák után is, mintha repülnék.
Ma sokat gyalogoltam, pl babakocsival fel a hegyre a tapadós hóban, és az is jól esett. El is határoztam, hogy majd gyalog + busszal fogok dolgozni járni. Aztán mivel kocsi most nincs, squash után gyalog cipeltem haza az Alepából a bevásárolt cuccot, jól esett, hogy a hátamon van az a 10 kiló csomag, és nem bennem. Tudjátok, az Alepa ide 2 kilométer. Már nem is emlékszem, mikor gyalogoltam ennyit egyhuzamban. Fájnak is a lábaim, de azért vannak, nem?
Most a következõ cél a 98 kiló, aztán ott megmaradni egy hónapig. A megtartás lehet, hogy nehezebb lesz, mint elérni. 98 kilósan (a jövõ héten) veszek egy új munkába járós nadrágot. Az lesz a jutalom. Azért is nem kéne mindjárt tovább fogyni. A vérképemet meg ha tudom, holnap megnézetem az orvossal, legalább a májfunkciót, meg a cukrot. (Próbálok ahol lehet édességet enni, meg néha cukrozom a kávét, nehogy teljesen elszokjak tõle.)
1 megjegyzés:
Csak így tovább!
Megjegyzés küldése